Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Vida Mária: A reneszánsz orvostörténeti munkája, a „Medicorom Philosophorumque Icones"

aki:, ,Gyógyanyagok keverékeit írta le, hiszen ekkor épp alakult csak e tan ' ', ezért még „konyhalatinját" is megbocsátja neki. Giovanni Michael Savonarola (13847—1440) (58.) is, ,,sürü és jó gyógyszerezéssel kúrált lázat" Valerius Cordus (1515—1540) (51.) érdeme az, hogy a gyógyszerész és a gyógyszertár számára és használatára írta Dispensatoriumát:, ,Nagyratörőn tesz gazdaggá patikát és patikust s nagyszerű módszereket ír le és vezet be hamar". Ugyanakkor a kortárs paduai professzor Matteo Corti (Curtius) (1475—1542) (60.) pedig dózistanra oktatta az orvostanhallgatókat. Hironimus (Tragus) Bockhoz (1498—554) (61.) és Paracelsushoz (1493—1541) (62.) írott versében figyelmeztet a veszélyre, amit a plagizálók és követők hada jelent a mesterük tekintélyének. Az aktualitások közül figyelme korának nem rég megismert, új betegsége, a vérbaj felé is fordul. Nicoló Massaról (16. sz. első fele, mük.: 1530—1569) (47.) írja: ,,Másoknál sikeresebben gyógyítod a vérbajt", vagy Victorius Faventius (1481—1561) (55.), aki „kegyetlen kórok után nyomoz". Az album befejező képei és versei mintegy összefoglalják orvosfilozófiai és filológiai nézeteit: a görög eszmény és a latin grammatika ókori és reneszánsz elődei a mintaképei. Seneca (i. e. 5—i. sz. 65) (63.), aki „a latin drámát a göröghöz vélte emelni"; Sztrabón (i. e. IV. sz.) (64.), Geographia-jában , ,oly óriási tudást halmoz föl fű-fa-virágról ", s aki a járjványokat földrajzi okokkal magyarázta. A kora-reneszánsz itáliai hírnöke, Petrus Crescentius (XIV. sz. első fele) (65.), aki a „medicinát művészetnek tartotta és azon gondolkodott, hogy segíthetnének ezek az élőkön". Végül Sambucus szellemi elődje, az újplatonikusok mestere, a Corvin Mátyás budai udvarában élt Marsilio Ficino (1433—1499) (66.): ,,Tökéletes fordítója a teljes Platónnak, s orvosi művek sorát is kiadta." Híres könyvtárában Ficino Platón-kiadásait is megtalálhatjuk.

39 Az utolsó arckép az album készítőjének a portréja, amelyhez a verset nyilvánvalóan a kiadó, Christopher Plantin, vagy talán egyik korrektora, a filológus-nyomdász, Franchois Raphalengius írhatta. Álljon itt a költemény, összefoglalva a jeles magyar polihisztor érdemeit, akinek ebben az esztendőben emlékezünk halála 400. évfordulójára: Hírneves orvosokat festetsz meg s ékesítesz föl Egyesitesz szívet, könyvtárat, s tudományt. Hadfiak érdemeit rögzíted, s fölfedezel rég elfeledett sorokat: Grécia, Róma tiéd. Gyógyítasz, s kijavítod még a Dioszkoridészt is, Isteneink szabják hosszura életidőd! Istenek áldják városodat, néped s a szülőid s Pannoniát! Híred meg ne apassza a kor! ZUSAMMENFASSUNG Die Portraitsammlung der „berühmten Männer" ist eine typische Buchform der Renaissance. Von den damals zeitgemässen Werken sie sich sowohl in ihrem Aufbau als auch in ihrem Inhalt. Zweifellos offenbaren sich in diesem Werk die anfanglich hellenistischen, später die aus der Richtung der latein-grammatikalischen Humanität kommenden geistigen Einflüsse. „Icones" ist dem Augsburger Patrizier Johannes Henricus Her wart gewidmet, Sammler von Antiquitäten und freigiebigem Gönner der Literatur. Er unterstüzte das Werk geistig und finanziell. Aus diesem Grund findet sich sein Wappen auf dem verzierten Titelblatt in der Hand der ruhenden Pallas Athene. Das Album enthält 67 Portraits. Seiner Struktur nach ist es in zwei Teile zu teilen: die berühm39 Gulyás P.: i. m. Katalógus 954., 1072., 1129., 1144. sz.