Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Vida Mária: A reneszánsz orvostörténeti munkája, a „Medicorom Philosophorumque Icones"
többi kiadás utalásaiban ezt meg sem említi többé. Az 1603-as kiadás téves helynév-jelölése a címlap és a kolofon hiányos impresszum adataival magyarázható. A címlapon ugyanis városnév nem szerepel, csupán az „Ex Officina Plantiniana Raphalengii", amiből Szabó Karoly természetszerűen Antwerpenre következtet. Holott már Weszprémi István 1781-ben megjelent magyar orvosokról szóló bibliográfiájában is Leydent említi a kiadás helyeként. 20 A külföldi könyvtárak katalógusaiban is általában szintén Leyden szerepel (pl. Wolfenbüttelben), de a bécsi Nationalbibliothekban szintén tévesen Antwerpen. 21 Franchois Ravelinghien tizenhat évesen Plantin nyomdásza, majd Párizsban folytatott görög és héber, Cambridgeben pedig görög nyelvi tanulmányait követően, 1564-től Plantin korrektora és 1565-től veje is, Margarete lánya férje. 1586-tól a leydeni egyetemen a héber nyelv professzora lett és 1589-ben a leydeni Plantin Nyomda örököse. Impresszumadatai 1585—1597 között kiadott könyvein: ,,Lugduni Batavorum, Ex Officina Plantiniana apudFranciscum Raphalengium (Franchois van Ravelinghien)". 22 A nyomda adata 1619 után: ,,Leidse officina Plantiniana". 23 Az 1597 és az 1619 közötti kiadványokon városnév nem szerepel, ugyanakkor Plantin nevét a nyomda még 1619 után is megtartja, sőt csak ezt használja. Végül a két kiadás impresszumadatainak a különbözősége is a leydeni megjelenést igazolja: az 1. kiadás címlapján „Antwerpiae, Ex Officina Christophori Plantini" szerepel, a 2. kiadáson városnév nélkül ,,Ex officina Plantiniana Raphalengii ' '. Rooses említett levele, Raphalengius leydeni tartózkodása és a két nyomdai jelölés különbözősége együttesen szól amellett, hogy ez a kiadás Leydenben készült. Mivel a család 1603-ban már csaknem 15 éve Leydenben működött, a 2. kiadást — Rooses említett levele nélkül is — Leydenben kellett, hogy kinyomtassák. A nyomda bizonytalanjogi státusa és Franchois van Ravelinghien konkrét szerepe a 2. kiadás bővítésében elfogadható magyarázat a kettős elnevezéshez, amely egyébként a nyomda korábbi jelölésének összevonása, rövidítése. A városnév azért maradhatott le a címlapról, mert az 1. antwerpeni kiadás lapjait vették igénybe az újabb kiadáshoz. Ezért használták a kettős nyomdai megnevezést, egyetlen városnév jelölés nélkül. 24 Az „Icones" ajánlása a Johannes Henricus Herwartnak, augsburgi patríciusnak, a régiségek gyűjtőjének és az irodalom maecenásának szól, aki eszmeileg és anyagilag támogatta a mű megjelenését. Ezért került címere a díszesen metszett címlapra, a pihenő Pallas Athéné kezébe. „Valóban Minervához vagy méltó s joggal hordod a baglyot házad s nemességed jelképeként, hisz többet látsz másoknál" — kezdi Zsámboky, majd dicséri a régiségek gyűjtése miatt, és szaktudásáért. Hivatkozva a , fejedelmek és hősök képmásai " kiadásához nyújtott tanácsaira, arra kéri, hogy fordítson figyelmet az orvosokra és a filozófusokra is. Ismeretségük tehát régebbi keletű lehet, mert az említett Johann Huttich munkájára való utalásról van szó, melyet Zsámboky 1552-ben bővített és javított ki. ígéretet tesz arra, hogy törekedni fog a portrék hitelességére, amelyeket „szobrokról, műkincsekről, képekről, részint pedig érmékről, valamint régi kódexek bevezető részeiből ' ' — tehát leírás alapján is! — vett, majd leszögezi: „ . . .arról is gondoskodtam, hogy korhűek legyenek". Példaképként Pliniust és Aelianust említi, aki Homéroszról szólva azt tartotta, hogy „a képek a történeti leírások alapján rajzoltak, ne minta alapján másoltak legyenek". Hitelességre és korhűségre 20 Weszprémi I.: i. m. 699. 21 Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel. Verzeichnis Medizinischer und Naturwissenschaftlicher, Drucke 1472—1830. Bd. 4. Millwood (London) Nadeln, 1982. Ost. Nat. Bibl. Kat. Abt. levele szerint, lelt. sz. 6969. A.81. RARA. A Hahlheimer közlése. 22 Rooses, M.: Christopher Plantin . . . i. m. 369. 23 Gulik, van E.: De officina Plantiniana te Leyden (1853—1619). Veviliet, H. D. L.: Raphalengius en het zuiden. Catalogus Librorum Rariorum Tabernae Raphalengianae. Leyden, 1965. 7—31., 36—44. 24 Vida M.: i. m. 4. lábj. 4.
