Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Büky Béla: Comenius tankönyveinek orvosi vonatkozású szavai és a szóhasználat eszmetörténeti háttere
AZ „ORBIS SENSUALIUM PICTUS" Különleges hely illeti meg Comenius tankönyvei sorában az Orbis sensualium pictus-t. Ezt Comenius Sárospatakon állította össze és — egy nemrég előkerült nyomdai ív bizonysága alapján — még itt-tartózkodása alatt nyomtattatni kezdte, 1653-ban. A teljes mű — valószínűleg a jó fametsző hiánya miatt — csak kb. 15 év múlva jelenhetett meg. Mi a lőcsei négynyelvű kiadásból közöljük a következőkben az orvosi vonatkozású részek hasonmását. Az , ,Orbis sensualium pictus" révén vált különösen elismertté Comenius neve: még ma is hasznosnak tartják az egykori mű fakszimile-kiadásának megjelentetését. Milyen forrásból jöhettek a magyar szavak? Az egyik legkézenfekvőbb megoldás az lehetne, hogy Molnár Albert szótárából írta ki ezeket Comenius, ill. íratta ki tanítányaival, tanártársaival. Ezt a feltevést részben cáfolják a tények: artéria megfelelőjeként Comeniusnál szökőér áll, Molnár Albertnél: élő ér, pulzus nevű ér; diaphragma alatt Comeniusnál által rekesztő- {középágyék) hárgya áll, Molnár Albertnél egyszerűen: ágyékhártya; musculus ill. musculi megfelelőjeként Comeniusnál: egerek (árva húsok) található, Molnár Albertnél: egerecske, Embernek tagjain való inas domború húsok. Nem egyértelmű a szókölcsönzés Calepinus Ambrosius szótárából és Szikszai Fabricius Balázs szószedetéből sem. Nyilvánvaló tehát, hogy a nevezett könyv szavait Comenius több forrásból szedte vagy inkább szedette össze. Arra nézve sajnos biztos adatunk nincs, hogy Comenius saját magyar nyelvi tudását milyen mértékben hasznosította a kötet összeállításánál. A korábban idézett másik tankönyvben, a Janua-ban még számos nehézkes kifejezés, bonyolult szómeghatározás szerepelt, ezzel szemben az ,, Orbis sensualium pictus" letisztult, mindenki számára érthető, köznyelvivé általánosuk szókészlettel dolgozott. Még ha körülírással határoz is meg valamit (pl. általrekesztő hártya), akkor is nyomban érthette a kor átlagembere a körülírás jelentését. Nézzük meg néhány példa tükrében, hogy mely meghatározások maradtak meg mind a mai napig Comenius orvosi vonatkozású szavaiból, vagy pontosabban fogalmazva azokból a korban használatos orvosi szavakból, melyeket Comenius leginkább köznyelvinek, elterjedtnek ítélt és a művébe felvett! (XXXVII. fejezet) jé/, láb, nyak, váll, torok, nyakszirt, emlők, has, köldök, ágyék, lapocka, kar, könyök, kéz, derék, csípő, alfél, far, comb, (\áb)szár, lábikra, boka, sarok, talp, hüvelykujj. (XLI. fejezet) szem, lát, szemlél, fül hall, hang, természeti hangok, mesterséges hangok, orr szagol, szag, a nyelv, kéz, tapasztalás, dolgok mennyisége, meleg, hideg, nedves, száraz, kemény, lágy, sima, nehéz, könnyű, értelem, elme, ítélet, gondolkodik, emlékező, feledékenység, álom. Talán ennyi példa is elég! Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy számos esetben a mai magyar szakszó eltér ugyan a Comenius által 350 évvel korábban alkalmazottól, de annak bizonyos elemei mégis megtalálhatók a mai szóalakban is. így pl. az általrekesztő hártya „rekesz" eleme megtalálható a mai rekeszizom szóban, a. fő megfogja a külső érzékenységektől bevett dolgokat szövegben a ,,fog" elem megtalálható a mm felfog, felfogás szavakban. A példákat még nagy számban szaporíthatnánk. A mai szaknyelvbe nemegyszer a comeniusi szóhasználat került be a Molnár Albert-féle változattal szemben.
