Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Grynaeus Tamás: (Gyógy)növényismeretünk a reneszánsz és a reformáció korában
Szegedi Kőrös Gáspár, humanista nevén Casparus Fraxinus, Nádasdy Tamás sárvári udvari orvosa volt. Clusius kísérője, munka- és szerzőtársa: Beythe István Meliusnak diáktársa; az 1590-ben megjelent szótár szerzője, Szikszai-Fabricius Balázs reformátor pedig Melius tanártársa volt. Ha föl is tételezzük, hogy műve formáját, beosztását, javallatait többé-kevésbé Lonicerusból és Matthiolus művéből merítette Melius, egy dolgot azonban biztosan nem merített, nem meríthetett e nagy, nyugati mesterek munkájából: — a kisszámú fordításnév (tükörszó) kivételével — a magyar növényneveket. Vizsgáljuk meg ezek tanulságait! Melius művében 275 faj leírásában összesen 1236 magyar növénynév szerepel, tehát minden növénynek kb. 3—5 szinonimáját adja meg. (Most ezek helytálló voltát nem vizsgáljuk: ő akkor így tudta.) Időrendben visszafelé haladva: Dorstenius Botanicon-]anak 16. századi glosszák magyarországi példányában 228 magyar növénynevet 7 , L. Fuchsius említett művének a szegedalsóvárosi ferencesek birtokában volt példányában 245 kézzel beírt magyar növénynevet találunk (16. sz. második fele) 8 . Egy másik Fuchsius-példány Nyitra megyében került elő, ennek magyar növénynevei kb. 80%-ban megegyeznek a Szegeden beírtakkal 9 . Nyilván mindkét — térben egymástól távol lévő — glosszátor azonos forrásból: a népi növényismeretből merített. Az Ortus sanitatis 1517. évi kiadásának is ismerjük egy glosszált példányát, ebben 218 magyar növénynév található 10 . A 15. és 16. század fordulójára érve a kézírásos művek következnek: az ún. Casanate corvinában 83 11 , az ezeknél valamivel korábbi gyöngyösi latin—magyar szójegyzék-ben 64 magyar növénynevet olvashatunk 12 . Tovább haladva időben visszafelé, már az első, említett nyugati füveskönyvek előtti időszakba érkezünk, s a nagy szójegyzékek közül — rövidség kedvéért — csak kettőt idézünk. A besztercei szószedetben 13 (15. sz. vége) 144, az ún. Schlagli-szójegyzék-ben u (1420—1433) pedig 189 a magyar növénynevek száma. Még egy századdal korábbi, Nagy Lajos idejéből való (1375—1385) a töredékesen megmaradt soproni latin—magyar szójegyzék 15 , s még ebben is 30 magyar növénynevet találhatunk. Ez az utóbb említett három szójegyzék: a besztercei, Schlägli és a soproni már a legelső füveskönyvek előtt készült, tehát a Kráuterbuchok nem hathattak rájuk, nem lehettek mintáik. Nem is növénytani vagy éppen orvos-botanikai céllal készültek, hanem a mindennapi, gyakorlati nyelvhasználat elemeit őrizték meg, ezért mutatják jól a Melius előtti, nem ,,hivatalos" növényismeretet. Még ennél is tovább mehetünk: a magyar írásbeliség első három századában keletkezett oklevelek, összeírások, határjárások, nyelvemlékeink és nem utolsósorban helyneveink 16 igen sok, eddigi adatgyűjtésem szerint 56 növénynevet őriztek meg, ezekből 21 lágyszárú növény. Ez tehát az a forrás, ahonnan Melius magyar növénynevei származnak. S hogy ez milyen gazdag forrás, azt hadd illusztráljam három példával. A fentemlített Árpád-kori forrásokból előkerült növénynevek olyan nagy számúak, hogy segítségükkel — remélem — könnyen megrajzolható lesz 7 Toldy Ferenc: Egy XVI. századbeli növénytani névtár. MTA Ertek. Ny. és Széptud. koréból H/7, (1871), 65-77. 8 Iványi Béla: Régi magyar növénynevek. M. Nyelv 1 (1935) 172. 9 Holuby József: Magyar növénynevek. Term. tud. Közi. 4 (1872) 400. 10 Ernyei József — Jakubovich Emil: Két természetrajzi szójegyzék. M. Nyelv. 11, (1915) 37—39, 80—83, 131-135. 11 Schönherr Gyula: A római Casanate könyvtár Korvin-kódexe. M. Könyvszemle 12 (1904) 435. 12 Melich János: A gyöngyösi latin—magyar szótártöredék. Budapest, 1898. 13 Finály Henrik: A besztercei szószedet. Budapest, 1892. 14 Szamota István: A schlägli magyar szójegyzék a XV. sz. első negyedéből. A schlägli Hortularium gloszszái. Budapest, 1894. 15 Házi Jenő: A soproni latin—magyar szójegyzék. M. Nyelv 20 (1924) 149. 16 Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1963. Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. sz. elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. I.-HI. Budapest, 1891-2.
