Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
ADATTÁR - Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek Kitaibel Pál útinaplóiban (1796—1817)
MAGYAR NÖVÉNYNEVEK KITAIBEL PÁL ÚTINAPLÓIBAN (1 7 9 6 — 1 817) P R I S Z TER SZANISZLÓ fíazánk élővilágínak legnagyobb kutatója, a magyar növényvilág feltárója : Kitaibel Pál. Nagyszámú utazása során szinte mindenre kiterjedő megfigyeléseket tett. Polihisztor mivoltát legjobban talán útinaplói tanúsítják. Ezek ugyan elsősorban a mintegy 20 033 km-re tehető kutatóutak (többnyire felfedező utak) növényvilágát rögzítik, de bőven találunk benne állat-, ásvány- és kőzettani, kémiai, geológiai, földrajzi, talajtani, meteorológiai, mezőgazdasági és állattenyésztési tárgyú, sőt néprajzi és régészeti vonatkozású feljegyzéseket is. A több mint két évtized során, mostoha körülmények között végzett felfedező útjai során Kitaibel érdeklődést mutatott a népi növénynevek iránt is. A pesti egyetem orvosi karán végzett adjunktus, majd professzor nyugat-magyarországi származású volt, naplói is német és latin nyelvűek. A latin növénynevek mellett azonban jelentős mennyiségű feljegyzést találunk tőle, melyek a magyar, német, szláv (horvát, szlovák, ruszin) és román népi neveket is közlik, sokszor épp az ország legeldugottabb apró falvaiból. (E nevek egy része Kitaibel német anyanyelvének betudhatóan olykor megváltozott vagy eltorzított alakban kerültek naplóiba.) Az értékes útinaplókban közel 150 éven át lappangott magyar népi növényneveket Gombocz Endre (a magyar botanikatörténet klasszikusa) 1938-ban összeállította, és még ugyanabban az évben a Botanikai Közleményekben közzé is tette. Jóval később — már Gom'oocznak Buda ostroma során bekövetkezett halála után —, 1945 végén adta ki a Nemzeti Múzeum két vaskos kötetben (közel 1100 oldalon) — szintén Gombocz összeállításában — Kitaibelnek 1796 és 1804 közötti útinaplóit. (Az 1805—1817. évek anyaga sajnos még publikálatlan.) Az eddig megjelent naplók, Gombocz említett cikke, továbbá Kitaibel kimagasló értékű herbáriumának Jávorka Sándortól elkészült részletes összeállítása (1926—1936), végül néhány más forrás átvizsgálása során arról győződtem meg, hogy Kitaibel nemcsak a Gombocz által 1938-ban közzétett kb. 203 magyar növénynevet, hanem annál jelentősen többet jegyzett fel. Gombocz cikkének néhány elírását is helyesbítve, a következőkben közreadott összeállítás a fentiek alapján (a névvariánsokat is beleértve) 380-nál is több nevet tartalmaz. Ez a jegyzék a lehetőséghez képest teljes képet igyekszik adni a Kitaibel gyűjtötte magyar növénynevekről, azokat az eredeti helyesírás szerint, a magyar nevek betűrendjében állítva össze. Az adatközlés sorrendje és szempontjai: /. a Kitaibelnél szereplő magyar név; 2. a naplóban közölt latin név [szögleteszárójelben a fajnak azóta megváltozott neve];3. a gyűjtés földrajzi helye. Utánuk zárójelben 4. a gyűjtés éve (az utolsó két évszámmal), és az útinapló rövidített címe; majd pontosvessző után 5. az irodalmi hivatkozások (többségükben Kitaibel megjelent útinaplói). A zárójeles rövidítések feloldása:
