Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - II. Tóth Imre: Egy nagykunsági származású orvos-jatrokémikus: Karcagújszállási Márton
István szerint Karcagújszállási Márton elnyerte az orvosi rangot 22 (honores medicos), azonban a doktori cím elnyerésére csak a következő évben került sor. 1672. június 27-én védte meg az orvosdoktori fokozat és az összes orvosi jogok elnyerése céljából benyújtott disszertációját. A Consideratio Medica inauguralis. Fluxus Hepatici címet viselő értekezést az egyetem rektorának, A. Rusiusnak elnöklése alatt, az egyetemi tanács tagjainak jelenlétében olvasta fel Karcagújszállási Márton. Ez a munka is tipikusan jatrokémikus szellemben fogant. Karcagújszállási Márton vítaértekezéseinek és inauguralis disszertációinak vizsgálata azt mutatja, hogy pártfogói között nemcsak magyarok, hanem leydeni tanárok is vannak. Mindez azt bizonyítja, hogy a kun-magyar diák szorgalmával, tehetségével elnyerte a leydeni egyetem tanárainak bizalmát és támogatását. Azonban orvoskémiai vitaértekezésében, az orvosi disszertációban már egyedül Kökénycsdi Györgyöt említi meg magyar patrónusai közül. Többi pártfogója leydeni. A magyarországi patrónusok említésének hiányát aligha magyarázhatjuk Karcagújszállási hálátlanságával. Valószínűbb az a feltevés, hogy miután teológiai tanulmányait befejezte, patrónusainak egy része megszüntette támogatását. Orvosi tanulmányai folytatásához helybeli pártfogókat kellett keresnie. De a magyar patrónusok említésének hiánya utalhat arra is, hogy a Wesselényi-féle összeesküvés után, a felvidéki Habsburg-ellenes nemesi mozgalom kiéleződése miatt patrónusainak egy része nem tudta pártfogoltjai tovább is támogatni. Elég itt arra utalni, hogy egyik pártfogója, Szuhay Mátyás 1670-ben bujdosni kényszerült a császári megtorlástól félve. Úgy látszik az otthoni támogatás elmaradását leydeni professzorainak segítsége pótolta. Ez tette lehetővé, hogy sikeresen befejezhesse orvosi tanulmányait. Karcagújszállási Márton nevét és hírét nem orvosi értekezései tartották fenn, hanem az az index, amelyet nagyrabecsült professzora, F. Sylvius de la Boë gyakorlati orvostanához készített. 1671-ben jelentette meg a híres leydeni jatrokémikus professzor három könyvből álló Praxeos medicae idea nova c. művét, amelyben a jatrokémikus irányzat összefoglalását adta. Ehhez készített Karcagújszállási Márton egy két részből álló munkát, amelyet Index rerum et matériáé c. alatt adott ki. Ebben a jatrokémikus orvosok által használt orvosi fogalmak, gyógyanyagok és gyógyeszközök jegyzékét állította össze a gyógyító orvos tájékoztatása és munkájának megkönnyebbítése céljából. F. Sylvius de la Boë gyakorlati orvostudományi művének 3. könyve után következik az Index rerum locupletissimus című rész, ahol 391, a jatrokémikus orvosok által használt terminus technicus rövid magyarázatát adja, megjelölve azt a helyet Sylvius de la Boë könyvében, ahol az adott terminus technicus előfordul. Nem egyszerű felsorolás ez a munka, hanem a jatrokémikus tanítások jól átgondolt, rövid ismertetése. Karcagújszállási eljárását illusztrálandó, bemutatjuk, mit ír a jatrokémikusok által olyan fontosnak tartott savról : „De acido: Acidi causae 1. cibi, potusve acidi 2. aèr frigidus, serenus tarnen et subilis, 3. Tristitia, moeror, 4. Corporis motus vehemens. S.Vigiiiae inimiae 6. Alvus adstricta. íí Ez követi a helyek megjelölése: „//. 6., XI. 20,. XVI1L 17." Majd a savakról ír még 3 oldalnyi terjedelemben. Bemutatunk még néhány rövid címszót a jatrokémikus felfogás jellemzésére: „Asthma est difficilis ar laboriosa respiratio, procedeus cum sibilo flectore ac tussi, XXII. 22. Causa: Pituitu ad pulmones delata. - Weszprémi István i. m. 53.
