Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - Schiller Vera: A kígyó-jelkép fejlődésének néhány állomása a görög mitológiában
Vagyis Erechtheusz az a mitikus sárkány-ős, akitől az athéniek származtatják magukat, aki az athéni föld szülötte. Ez az eredetmítosz azonban egy még régebbi hagyományra megy vissza. Tudniillik arra, hogy Athén ősanyja, Erechtheusz anyja maga Athéné.' 20 Ebben a vonatkozásban nemcsak Erichthoniosznak, hanem az Athén ősanyjaként és úrnőjeként tisztelt Athénének is vannak kígyó-vonatkozásai. Az Akropoliszon ugyanis az athéniek egy szent őrkígyót őriztek. Amikor ez az őrkígyó i. e. 480-ban Xerxész perzsa hadainak közeledésekor eltűnt, az athéniek gyorsan kiürítették a várost, mert úgy gondolták, hogy azt az istennő is elhagyta. 21 Athéné kultusza szoros kapcsolatban van tehát a thébai sárkányfogveteménnyel és az athéni eredetmondával is, vagyis tisztelete a görög szárazföld bennszülött etnikumához kötődik, és ennek képviseletében kerül kapcsolatba a kígyóval mint szövetséges, mint pártfogó, vagy akár azonosul is vele. Az, hogy Athén eredetmondájában jobban előtérbe kerül mint Thébaiéban, nagy valószínűséggel annak is köszönhető, hogy míg Thébaiban volt egy — Kadmosz nevével fémjelzett — idegen hódítás, addig ilyesmi Athénban nem fordult elő, és ezt Athén népe nagyon is hangsúlyozta, méghozzá többek között éppen az Erechtheusz-mondakörrel. A harmadik eredetmonda — amely ezzel a témakörrel kapcsolatos — nem Hellaszban, hanem az idegen, mesés Kolchiszban játszódik. Ezek szerint laszon, a Héra és Athéna isteni pártfogásával indított Argonauta-vállalkozás vezetője, Medeia segítségével megöli vagy elkábítja a kincset őrző földszülött sárkányt, és jóllehet ő is elveti a sárkányfogakat — mint a thébai eredetmondában Kadmosz —, de rögtön el is pusztítja csellel a sárkányfogakból kikelt népet, hogy a kincset — az aranygyapjút — megszerezze. 22 Ez a mítoszkör már átvezet egy másik földszülött sárkányhoz, ahhoz, amelyik a Heszperidák aranyalmáit őrizte. Ezt egy másik mítosz szerint Héraklész öli meg, hogy az ő általa őrzött kincset — ezúttal aranyalmákat — elrabolhassa. 23 Ebben a mítoszkörben már csökevényesen sem fordul elő eredetmítosz. Egy másik mítoszkörben, amely Apollónnal és a delphoi sárkánnyal kapcsolatos, a mítosz még tovább megy. Itt már nem kincsrablásról, hanem területfoglalásról van szó. Ezek szerint Apollón a föld középpontjának tartott, egész Hellasz számára legnagyobb jelentőségű szentélyét, a delphoi jósdát úgy foglalta cl. hogy az azt őrző földszülött sárkánynőt elpusztította. 24 Ezen mítoszok azok, amelyekben a sárkány vagy kígyó egyértelműen bennszülött etnikumot jelképez. Az első két mítoszkörben, Thébai eredetmondájában és Erichthoniosz alakja mögött a kígyót, a földszülött népet védelmező Athéné kultuszában nem nehéz felismerni a Hellasz autochthon lakóit képviselő istenséget. A delphoi jósdát elfoglaló Apollón — legalábbis az euripidészi megfogalmazásban egyértelműen - valamilyen hódító, a helybeli lakosságot elnyomó népet jelképez, az arany20 Euripidész: Héraklidák 770—773. — Apollódorosz III. 14, 6. — Plutarkhosz: Alkibiadész 2. 21 Arisztophanész : Lüszisztraté 758—759. — Hérodotosz VIII. 41. — Plutarkhosz: Themisztoklész 10. 22 Pindarosz: Püthia IV. 243—251. — Euripidész: Médeia 480—482. — Apollódorosz l. 9, 23. Apolloniosz Rhodiosz II. 406—409; 1210—1212. — III. 1051—1059; 1319—1397. — IV. 127— —163. 23 Euripidész: Héraklész 395—399. — Apollódorosz 11. 5, 11. — Apolloniosz Rhodiosz IV. 1395— —1405 ; 1430—1433. 21 Homérosz : Apollon himnusz 300—374. — Euripidész : Iphigeneia a tauruszok között 1244—1251. — Kallimachosz : Apollón himnusz 97—104. — Déloszhoz 90—93. — Apolloniosz Rhodiosz II. 707—709. — Apollódorosz I. 4, 1.
