Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Lengyel Júlia: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és Közkórházi Gyógyszertárai szervezetének kialakulása és működése a második világháborúig

sát, amely kimondja, hogy „azon szerek amelyek nem adagolva, hanem nagyobb mennyiségben szolgáltatandók az osztályokra s amelyeknek szerelése az ápoló személyzet által könynyen és minden veszély nélkül elvégezhető, a gyógyszertári beszerzés alól kivétessenek és nagybani szállítás tárgyává jelöltessenek ki." A kötszerek továbbá nyers állapotban kerüljenek az osztályokra, és a sterilezés, impregnálás ott történjen [34]. Ugyanezen idő alatt Bécsben már működött egy központi kórházi szervezet. 1895-től a K. K. Allgemeines Krankenhaus látta el a többi kórházi házi gyógyszertárat gyógyszerekkel. A központ csak a gyógyszeranyagokat szállította, a gyógyszerek elkészítését a házi gyógyszertárakban végezték [35]. A Főváros részéről Dr. Reiner Ede az 1904. április 20-i közgyűlésen ismét javasolja a közkórházi gyógyszertárak házi kezelésbe vételét. Viola Imre tanácsnok, a X. Egészségügyi Ügyosztály vezetője a következő tanácsülésen (1905. szeptember 21.) a házi kezelésre vonatkozóan kész tervezetet ad elő. E tervezetben először szerepel egy központi igazgatóság vagy gondnokság és központi laboratórium létesítése, valamint a hozzá tartozó hálózat megszervezésének módozata, az alábbiak szerint: „A gyógyszertári kezelés szervezete a következőképpen lenne megállapítandó: I. Központi igazgatóság, vagy gondnokság és központi laboratórium Szent Rókus kórház gyógyszertára. Szent István kórház gyógyszertára. Szent László kórház gyógyszertára, az üzem különféle szükségletei." [35]. A házikezelés költségeit 1905-ben 25 000 koronában állapították meg. E tervezetben az Új Szent János kórház házi gyógyszertára még nem szerepel, ugyanis azt a budai I. és II. kerületi gyógyszerészek konzorciuma látta el, és külön szerződés biztosította az ellátást. A Gyógyszerészi Közlöny 1908. évi XXIV. évf. 47—52. számai a tervezetet részletesen ismertették. Az alábbiakban összefoglalom. A Főváros Tanácsa 1905. évi szeptember 21-i ülésén olyan határozatot hozott, hogy alakuljon egy 15 tagú bizottság a tervezet tanulmányozására. A bizottság javaslatát a Székesfőváros Tanácsa 1905. október 19-én kelt, 192.631. X. sz. határozatával elfogadta, és a bizottság javaslatára 4 tagú szakcsoportot bízott meg, hogy utazzon ki Bécsbe az Allgemeines Krankenhaus szervezetének tanulmányozására. A szakbizottság tagjai Viola Imre tanácsnok, Lampl Hugó számvevő, Müller Kálmán, a Rókus kórház igazgató főorvosa és Hilbert Rezső gyógyszerész, székesfővárosi számtiszt voltak. E bizottság beszámolója alapján azonban a Főváros még akkor úgy döntött, hogy a házi gyógyszertárak továbbra is a Grémium kezelésében maradnak, mert anyagilag az a kedvezőbb. A kimutatások szerint ugyanis a bécsi szervezetnél egy betegre és ápolási napra a gyógyszer, műszer stb. költsége 33.91 fillér, míg a Duna-balparti kórházi gyógyszertáraknál a Grémium kezelésében 25.16 fillér volt. A kérdés azonban továbbra sem került nyugvópontra. 1908. november 13-án a Székesfőváros Törvényhatósága újabb szerződést köt mind a pesti, mind a budai konzorciumokkal, azzal a változtatással, hogy a budai konzorcium is 50%-os kedvezményt nyújt a gyógyszerek árából. A szerződésben új még, hogy az Új Szent János kórház gyógyszertárának berendezése és felszerelése azonnal, a pesti közkórházak gyógyszertárainak berendezése és felszerelése a szerződés lejárta után díjtalanul a Főváros tulajdonába megy át. „A Rókus kórház gyógyszertára ugyanis a kórházban lévén e/helyezve, ugyanezen helyiségek fognak az önkezelés esetén is a jelzett célra használtatni, ennek következtében a helyiségek ennél külön