Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)

A GYÓGYSZERÉSZI KAMARÁK Az egyleti tagság alacsony részaránya kétségtelenül akadályozta a működés hatékonyságát. Ilyen körülmények közt, ha az egylet a hatóságokhoz fordult, nem érezhette maga mögött még a tulajdonosok összességének támogatását sem; ugyanakkor pedig „lefelé*' nem szerezhetett érvényt határozatainak. Ez az oka annak, hegy működése során ismétlődően a kötelező kamarai tagságot kívánta elérni, azonban mindvégig sikertelenül. Láttuk, hogy már az 1876. évi közegészségügyi törvény előkészítésénél is ezt javasolta az egylet. Pedig az orvosi és a gyógyszerészi kamarák felállítását — az ügyvédi kamarák mintájára — már az 1876. évi közegészségügyi törvény parlamenti vitája alkalmával is hiányolták.

43 Nyolc évvel később, az egylet 1884 júniusában tartott közgyűlése határozatot hozott arról, hogy az igazgatóság a kamarák „megalakíthatcsága végett folyamodással járuljon" a belügyminiszterhez.

44 Ez a beadvány — mellékletként — a gyógyszerészi kamarákra kidolgozott szabálytervezetet is tartalmazta. Ez 32§-ban foglalta össze a kamarák célját, szervezeti formáit, működésük ügyrendjét; előírta a tervezet minden önálló — tulajdonos, bérlő vagy gondnok — gyógyszerész kötelező kamarai tagságát. A deklarált célok — amelyekről a továbbiakban rövid áttekintést nyújtunk — eleve illuzórikusokká váltak az alkalmazottakra ki nem terjedő kötelező kamarai tagság következtében. A legfontosabb célok: — a kar erkölcsi tekintélyének emelése és megóvása; — a gyógyszerészek „tudományos és erkölcsi mívelődésének " fejlesztése és annak ellenőrzése; — a gyógyszerészet törvényes jogainak megvédése; — a gyógyszerészi szabályok pontos teljesítésének ellenőrzése, a gyógyszerészet „egyöntetű kezelésének" előmozdítása; - fegyelmi eljárás gyakorlása munkaadók és munkavállalók, valamint kamarai tagok közti sérelmek, nézetkülönbségek ügyében; - tudományos értekezések és felolvasások meghallgatása, erre méltó művek megjelentetése, díjazása. A tervezett kamara önmagát gyógyszerészeti ügyekben a belügyminisztérium véleményező szervének tekintette, emellett gondoskodni kívánt a gyógyszertárak és a gyógyszertári személyzet nyilvántartásáról. Segítséget akart nyújtani a minisztériumi rendelkezések végrehajtásában is. Magát a tervezetet ugyancsak Hintz dolgozta ki.

45 Ezt a meg nem valósult tervezetet még hét másik követte 1892 és 1911 között; lényegében hasonló tartalommal. Az 1884. évi memorandum elutasításakor a kormányzat arra hivatko2ott, hegy a felállítani kívánt kamara „csak választékosabb névvel illetett formája"'' lenne a megszüntetett céhrendszernek.

46 Hasonló okokból nem fogadták el a későbbi tervezeteket sem. A kormány ugyan 1908-ban, a gyógyszerészeti törvény reformtervezetével együtt, tervbe vette a kamarák felállítását, ez az Andrássy nevével jelzett javaslat azonban parlamenti tárgyalásra nem került, majd a kormány bukása után lekerült a napirendről. A gyógyszerészek számára gyenge vigaszt jelentett, hogy az orvosi kamarák sem valósultak meg ekkoriban. 43 Knöpfier Vilmos felszólalása. Az országgyűlés képviselőházának naplója 6. köt. Bp. 1876. 135—137. 14 Schédy i. m. 276. 45 Gyógyszerészi Közlöny [GYK] 1924. 134. 46 GYK 1903. 202.