Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KRÓNIKA

A NÉMET ORVOSTÖRTÉNETI TÁRSASÁG (GESELLSCHAFT FÜR GESCHICHTE DER MEDIZIN IN DER DDR) KÖZGYŰLÉSE SCHWERIN 19 8 4. AUGUSZTUS 29 — 30. A Magyar Orvostörténelmi Társaság részéről Rákóczi Katalin, Buzinkay Géza és Ringelhann Béla vett részt a tudományos ülésszakkal egybekötött Közgyűlésen. A megérkezés estéjén a városi múzeumba mentünk, ahol két előadást hallgattunk végig. Az egyik kolléganő ismertette a múzeum történetét, egy másik előadó színes diaképekről bemutatta Schwerin nevezetességeit. Augusztus 29-én kezdődött a kongresszus, Thom professzor elnökletével. Az üdvözlő szavak után előadást hallgattunk az NDK orvosi tradícióiról és mai egészségügyi szervezetéről, az orvosi tradíciók ápolásáról, a tradíciók fontosságáról a békéért való küzdelemben, a katonaorvosi működésről, az autóbiográfia helyzetéről az orvostörténelemben. Végül az emlékbeszédek szerepéről az orvostudomány emlékeinek feltárásában. Másnap az „A" szekcióban Rákóczi Katalin tartott előadást, összehasonlított egy német és egy magyar terápikus háziorvosságos könyvet a XVI. századból, hangsúlyozva, milyen fontos a német-magyar orvosi és irodalmi kapcsolatok feltárása és feldolgozása. A ,,B" szekcióban Buzinkay Géza előadását a sajtó írásos dokumentumainak ismertetéséről nagy figyelemmel hallgatták. Itt hangzott el Ringelhann Béla előadása a malária szerepéről a magyar történelemben. A további előadások sok részletkérdést tárgyaltak, mint például: a Kari Sudhoíf Intézet gyűjteményének felhasználása, az urológia fejlődése, a berlini Charité évfordulójára való előkészület stb. Este Thom professzor meghívta a külföldi delegációk vezetőit vacsorára a Hotel Schwcrinbe. Ezen részt vetteka szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a bolgár és a magyar képviselők ; magyar részről Rákóczi Katalin és Ringelhann Béla voltak jelen. Thom professzor javasolta, hogy a különböző nemzeti társaságok közös programot dolgozzanak ki. R. B. FERENC NÉMETHY (19 3 2 — 19 7 9) Dr. Némethy Ferenc tudományos kutató Budapesten született 1932. szeptember 11-én. A budapesti piarista gimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányok után belépett a piarista rendbe, 1956-ban szentelték pappá, 1957-ben pedig magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ezután a kecskeméti piarista gimnázium tanára lett (1957—59), majd elhagyva a tanári pályát villanyszerelőként helyezkedett el. 1961-ben letartóztatták és államellenes összeesküvés vádjával ötévi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult, 1971-ben mentesítették ,,a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól''. Kiszabadulása után ismét munkásként dolgozott, közben német, francia, angol és orosz fordítóként az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ külső munkatársa lett. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársává 1972 novemberében, osztályvezetőjévé 1974-ben nevezték ki. Kiemelkedő szerepet játszott a budapesti Nemzetközi Orvostörténclmi Kongresszus elő-