Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Krähe, Johannes: Die Diskussion um den ärztlichen Kunstfehler in der Medizin des neunzehnten Jahrhunderts (Rákóczi Katalin) - Kuhlen, Franz-Josef: Zur Geschichte der Schmerz-, Schlaf- und Betäubungsmittel in Mittelalter und früher Neuzeit (Kapronczay Katalin)

206 Comm. H isi. Artis Med. 107—108 (1984 i hoz hasonló értelemben. A fogalom köre azonban ekkoriban még igen tág volt, s valódi tartalmát mindig csak az adott kórleírás határozta meg. Noha a skorbut fogalmát a humorálpatológia hozta létre és a 19. század közepéig csak e szemlélet alapján értelmez­hetjük, helyes terápiája már jóval korábban kialakult — citrusfélék gyümölcsének nedvét alkalmazták ellenszereként —, ez esetben sem volt tehát összhang elmélet és gyakorlat közt. A kór valódi természetét csak századunk elején fedezte föl A. Holst és Th. Fröhlich, s csak ekkor nyert magyarázatot a már több évszázados gyógymód. Az alapos és körül­tekintő kutatásra támaszkodó tanulmány, amelyet irodalomjegyzék s a ma skorbut néven ismert betegség egykori neveinek szótára egészít ki, úgy látszik, mindent elmond tárgyáról, amit lehet s érdemes. Magyar László Krähe, Johannes: Die Diskussion um den ärztlichen Kunstfehler in der Medizin des neun­zehnten Jahrhunderts. Zur Geschichte eines umstrittenen Begriffes. (Marburger Schriften zur Medizingeschichte, Band 13). Frankfurt am Main, Verlag Peter Lang, 1984. S. 149. A szakirodalom és a napi sajtó gyakran foglalkozik az orvosi tévedésekkel, bár a foga­lom pontos meghatározására eddig nem vállalkozott senki. A szerző megállapítja, hogy V. Károly az 1532. évi birodalmi gyűlésen Regensburgban, a Constitutio Criminalis Caro­linában elsőként beszél az orvosi tévedés jogi következményeiről, és ezeket pontosítja. 1797-ben fordul elő első ízben a német szakirodalomban a „Kunstfehler" (műhiba) kife­jezés. A 19. században az orvosok és jogászok között élénk vita bontakozott ki az orvosi tévedés mibenlétéről és annak jogi következményeiről. Háttere az a felismerés volt, hogy a természettudományok: biokémia, farmakológia, patofiziológia stb. és a medicina össze­függnek, a természettudományos eredmények és felismerések jelentősen segítik az orvost gyógyító munkájában. A szerző a történeti fejlődést áttekintve elemzi a „Kunstfehler" szót, és megállapítja, hogy a szó nem fedi a fogalmat, helyette „kezelési hiba, terápikus tévedés, profilaktikus műhiba" vagy hasonló elnevezést ajánl. Felhívja a figyelmet, hogy a kutatást a „profilaxis" irányában kell folytatni. Rákóczi Katalin Kuhlen, Franz-Josef: Zur Geschichte der Schmerz-, Schlaf-und Betäubungsmittel in Mittel­alter und früher Neuzeit. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 1983. 445 p., 24 ill. A fájdalomcsillapítók, altatók és kábítószerek iránt az utóbbi időben igen élénk az érdeklődés. Oka a 60-as évek óta egyre emelkedő kábítószerfogyasztás lehet. Ennek kapcsán fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg aziránt, milyen módon és mértékben alkalmazták a múltban ezeket a szereket. A fenti mű elsősorban az altató, fájdalomcsillapító és kábítószer használatát és a vele kapcsolatos visszaéléseket írja le a középkorban és az újkor kezdetén. Ezzel egyidejűen megismertet az álom és a fájdalom jelenségének korabeli magyarázatával, a változó teóriákkal. Igen fontos az adott korok műveltségi, vallási, szociális körülményeinek vizsgálata is, amelyek a boszorkányhit magyarázatát is adják. Ezenkívül a boszorkányok és a különféle gyógyszerészeti produktum („varázsitalok", altató és bódítószerek) közötti

Next

/
Oldalképek
Tartalom