Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - George, Vilma: Darwin (Lambrecht Miklós)

ban. Az első könyv a vérbaj, a szifilisz borzalmasságát taglalja. (A betegség névadója Fracastoro Syphilus nevű pásztor-hőse.) A költő kitér a pestisre és a távoli idők és helyek természeti csapásaira. A második könyv a költemény legdidaktikusabb része: a gyógymódok és gyógycszközök felsorolása az antikvitástól a legújabb időkig. (Noha a korabeli Róma 110 003 lakosából 25 033 volt a kurtizán, Fracastoro fátylat von a betegség nemi érintkezéssel való terjedésének tényeire.) A harmadik könyv a Szent Fa, a Guaiacum pontos leírását tartalmazza, majd útrakelünk Kolumbusszal, megismerjük az amerikai paradicsomot, a bennszülötteket —• a költő hangsúlyozza békeszeretetüket —, Syphilus mítoszát — Apolló végül is megbocsájtja engedetlenséget, kiengesztelődik egy ököráldozattal —, a kannibálok és az aztékok emberáldozatát. A költő kora legkitűnőbb szellemeivel érintkezett — a költeményt Pietro Bembónak ajánlotta—, járatos volt az alkímiában, jó ismerője a görög-római hitregéknek és az itáliai irodalomnak. Kortársai e művéért Vergiliushoz hasonlították. A bevezető tanulmány, a szó szerinti prózai fordítás, a gazdag jegyzetanyag (irodalmi, mitológiai, földrajzi, növénytani utalásokkal), valamint a számítógépes szómutató gondozása Geoffrey Eatough-ot dicséri. Kasánszky Zsombor George. Wilma: Darwin. Glasgow, Fontana, 1982. 160 p. A zsebformátumú, tömören mindent mondó című könyv 12 rövid fejezetből áll, amelyhez függelékként rövid életrajzi kronológia, szómagyarázat, geológiai óra és ajánlott irodalom (225 tételes címjegyzék) csatlakozik. Az első fejezet frappáns címe, a „Derült égből istennyila" jelzi, hogy a downi tuszkulánumában nyugodtan dolgozó Darwin számára valóságos mennykőcsapást jelentett 1858 tavaszán egy, a távoli Csendes-óceán Molucca szigeteiről érkezett levél. írója nem volt ismeretlen: a nála jóval fiatalabb Alfred Wallace-%Ta\ már többször váltott levelet. Amit most írt, az hatott villámcsapás-szerűén Darwinra. Ugyanis Wallace beszámolt a trópusi szigeteken megfigyelt állattani vonatkozású jelenségekről, amelyekből az addig dogmatikus merevséggel változatlan fajok nagymérvű változékonyságát következtette ki. Wallace tapasztalatai 1 éven belüliek voltak, míg Darwin hasonló következtetései lényegében már 1839-ben megfogalmazódtak, és ezekhez gyűjtött bizonyító anyagot immár 20 éve — az íróasztala számára. Úgy érezte, az a bizonyos levél veszélyezteti az ő prioritását, viszont nem akart inkorrekt lenni Wallace jóhiszeműségével szemben. Szerencsérc két jó barátja: Ch. Lyell geológus professzor és J. Hooker botanikus — ismerve vívódásait afölött, hogy mikor és hogyan adja ki ezt a szinte túlérlelt művét, amely nemcsak a biológiai gondolkodást reformálta meg, de hatott az egész európai művelődésre is — megtalálta a helyes megoldást. Bejelentették a Linnean Society elnökségének Wallace leveléhez mellékelt értekezését és Darwinnak erre az alkalomra megfogalmazott rövid összefoglalását saját eredményeiről. Még 1858. július 1-én fel is olvasták a Társaság ülésén, a titkár fűszerező megjegyzésével, hogy Darwin úr London szomszédságában Kent grófságban tartózkodik, míg Wallace úr csupán 12 033 mérföldre keletre a fővárostól. A következő fejezetekből megismerheti az ilyen olcsó paperbackek olvasója Darwin életútját és tanulmányait — vázlatosan, továbbá az egész életét befolyásoló majdnem 5 éves Föld-körüli útját (amelyet 22—27. évében tett meg), továbbá a fajkeletkezés mikéntjét taglaló fejtegetéseinek főtémáit, mint „öröklés és változékonyság", a természetes rendszer, az ember származása, a bizonyító eljárásában akkor oly hiányos őslénytani