Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása
befejezésére. Még az év november—decemberében a Kolozsvári Közlöny négy folytatásban részletet is közöl Engel készülő munkájából A Magánhangzókról, a magyar nyelvben címmel. 12 A szerkesztő lapalji jegyzetben magyarázza az Engel kívánságának megfelelő módosított helyesírást. Engel váratlan előtérbe kerülése részben az ekkor dúló, Hunfalvy Pál és Lugossy József közti nyelvészeti vitával is magyarázható. Hunfalvy és társai a finn-ugor nyelvek segítségével akarták a magyar nyelv titkait kifürkészni. Lugossyék viszont a nyelvi anyag feldolgozására, rendszerezésére törekedtek, egyik fő céljuk a nagyar szócsaládrendszer kidolgozása volt. Engel pedig már évtizedek óta ezen dolgozott. „Engel rendszere, ha világot lát, azonnal nyelvészetünket évszázaddal löki előre, sőt merészlem állítani, hogy kimerítőleg megalapítja azt" — véli Dózsa, akinek cikkére Hunfalvy folyóirata, a Magyar Nyelvészet egyik lapalji jegyzetében reflektál 13 , s Engelt is a finn nyelv megtanulására szólítja fel. A viszontválaszt ezúttal a Kolozsvári Közlöny tárcájában Jakab Elek jegyzi, 14 ismertetvén Engel megbecsülhetetlenül hasznos" munkájának akkori állapotát s az Akadémia gyors támogatását kérvén. És 1859 decemberében megjön az Akadémia elismerése is, Engelt levelező taggá választják. Készülő művét — látatlanban is — méltónak vélik e megtiszteltetésre. Közben 1857 őszén Engel Kolozsvárra költözik. Fárasztják a sok idejét elrabló vidéki kiszállások, abban reménykedik, hogy Kolozsvárt nyugodtabb körülmények közt tud dolgozni, s több időt fordíthat nyelvészeti munkája befejezésére, mint arról a Kolozsvári Közlöny hírrovata is beszámol. 15 Finály úgy tudja, elköltözésekor „nem csak mély sajnálattal és fájdalommal váltak meg tőle számos ismerői és elkötelezettjei, hanem oly hírnévvel is kísérték Kolozsvárra, hogy itt, ahol nemcsak idegen volt, hanem számos és kitűnő orvossal kelle versenyre kelnie, nagyon rövid idő alatt nem kevésbé közkedveltségű orvos lett, mint Vásárhelyt". Fia visszaemlékezései szerint azonban Engelnek Kolozsvárt már nen sikerült széles pacién túrát kialakítania. Néhány mágnás és számos zsidó család fogadta orvosául, de az Orvos-sebészeti Tanintézet több híres tanára kevés érvényesülési lehetőséget hagyott a már megtört erejű Engelnek. Rendületlenül járatta és olvasta a Schmidt's Jahrbüchereket, s végre befejezte nyelvészeti munkáját, elküldve az Akadémiának székfoglalóul. Az eredményről Finály számol be. Engel dolgozatát felolvasták, megmosolyogták, s még kivonatát sem közölték az Akadémia kiadványaiban. Mert Engel egykor jutalmazott pályaművét tökéletesítette harmadfél évtizeden át, anélkül, hogy figyelemmel követte volna a nyelvészet haladását. így egész elmélete tévesnek bizonyult. Nem vállalkozhatunk Finály megállapításának felülvizsgálatára. Valószínűnek tűnik, hogy az emblékbeszédben cím szerint felsorolt több köteget kitevő öt, kéziratos műve — ha megőrződött — még számos érdekességet tartalmaz a tudománytörténet számára. Engel 1870 júniusában, húgykő okozta több hónapi súlyos szenvedés után, a túladagolt morfiumtól halt meg — elfeledve és elszegényedve. A helyi lapok megelégednek gyászjelentése kommentár nélküli közlésével. Mint nyelvész már elfeledték, mint orvost alig ismerték. A marosvásárhelyi Székely Hírlap 16 is csak azt jegyzi meg róla : „Kolozs12 Kolozsvári Közlöny 1856. nov. 26., 29., dec. 3., 6. (17-20. sz.). 13 Magyar Nyelvészet II. 1857. 216. 14 A magyar szócsaládrendszer és Dr. Engel József. Kolozsvári Közlöny 1857. febr. 26. (43. sz.).. 15 Kolozsvári Napló. Kolozsvári Közlöny 1867. okt. 4. (130. sz.). 16 Székely Hírlap 1870. jún. 8.
