Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

ADATTÁR - Dóka Klára: A pesti sebészek céhlevele

A sebészek, fürdősök — mint említettük — a 18. század elején országszerte céhes szervezetben űzték mesterségüket. A céh megalakításához bizonyos számú mesterre volt szükség, akik a céhlevél magas költségeit vállalták. A török kiűzése után már csak az uralkodó adott ki érvényes céhleveleket, lehetőséget biztosítva arra, hogy egy-egy nagyobb szervezetbe más települések mesterei is beiratkozzanak. A kiváltságlevelek meghatározták a mesterfelvétel módját, a tanulóidő, legényidő hosszúságát, a mesterremek elkészítésének körülményeit, a céhtagok jogait és kötelességeit. Védelmet biztosítottak a testületbe nem tartozókkal, kontárokkal, idegen mesterekkel szemben. A korai céhlevelek arra is módot nyújtottak, hogy a céhtagok a testület létszámát meghatározzák. Az egészségügy körébe tartozók közül Pesten a fürdősök már 1722-ben céhlevelet váltottak, amelyben rögzítették, hogy a mesterek számát — a fürdőtulajdonos özvegyekkel együtt — legfeljebb 3-ra fogják növelni. Csak olyanokat vettek fel soraikba, akik a fürdők kezelését rendesen megtanulták, és társaik előtt próbát tettek. Lehetőséget biztosítottak arra, hogy a sebészek, akiknek számát 2-ben maximálták, céhükbe iratkozzanak, céhgyűléseiken inasokat szegődtessenek és legényeket szabadítsanak. A sebészek nem tettek mestervizsgát, csupán bizonyos járulékot fizettek a testületnek.

10 Mint az elmondottakból látszik, a sebészek nem voltak a fürdős céh egyenjogú tagjai, hanem helyzetük a vidéki (filiális) mesterekhez hasonlított. A kapcsolatok meglazulásának nemzetiségi okai is lehettek. A fürdősök német anyanyelvűek voltak, céhlevelüket is németül írták, a sebészek viszont ebben az időszakban magyarok. E problémák miatt a pesti mesterek inkább a győri magyar sebészekkel létesítettek kapcsolatot, ott szegődtették inasaikat és szabadították fel legényeiket. A mesterek számának növekedése miatt azonban 1745-ben önálló pesti sebész céh létrehozását határozták el. A kiváltságlevél megszerzése ebben az időben már bizonyos nehézségekbe ütközött. A török kiűzésétől 1700-ig 13, 1700-tól 1731-ig összesen 7 céhlevelet adtak ki a pesti mesterek számára. 1731-ben az uralkodó elrendelte a korábbi privilégiumok ellenőrzését, és a törvényhatóságok kötelesek voltak azok másolatait a helytartótanácsnak felküldeni. Az uralkodó célja az volt, hogy kiküszöbölje a céhek különféle visszaéléseit, amelyekkel azok a kézműipar fejlődését akadályozták. Megszüntették a zárt mesterszámot, a magas felvételi díjakat, megtiltották az idegenek áruinak elkobzását stb.

11 1761-ig nem került sor a már kiadott céhlevelek módosítására, de ha új kérelmezők jelentkeztek, ezek tervezetét már átjavították. így korrigálták a pesti sebészek javaslatát is. 1745 februárjában Árvay István, Viasz Ádám, Rudolffy János, Bukoveczky János fordult a pesti tanácshoz, és kérte, segítse elő a magisztrátus céhlevelük megadását. Azzal indokolták kérésüket, nehéz tartani a kapcsolatot a győri magyar sebész céhhel, valamint inasaik, legényeik között a jobb rend fenntartása érdekében is szükségük volna kiváltságlevélre. A benyújtott tervezetet a városi tanács jóváhagyta és támogató javaslatával elküldte a helytartótanácshoz. Külön kiemelte, hogy a sebészek a közjót szolgálják, ezért méltányos, hogy önálló kiváltságlevelük legyen, másrészt a városnak is fontos, hogy polgárai a céhadót ne idegen testületnek fizessék.

12 10 Magyar Országos Levéltár (OL) C 25. Helytartótanács, Acta mechanica, Civitas Pest No. 82. 11 Nagy István: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780. Tanulmányok Budapest múltjából 17. Bp., 1966. 67. 12 Budapest Főváros Levéltára (BFL) Pesti lt. Tanácsülési jegyzőkönyv 1745. febr. 27.