Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása

Itt sem könnyű az élete. Az erdélyi származású Bakó Sándor tanársegéd és a külföldről éppen hazatért, be-bejáró Dollinger Gyula, akiktől inkább lehet tanulni, a kórházigazgatónak csak a negatív vonásait látja: „Kovács tanár egy kritikus eszű, de semmi újítást nem tűrő, összeférhetetlen, irigy és önhitt ember volt. Gyorsan operált, a kötözést és az álképleteket szerette. Sérvet csak másnap operált, mind el is pusztult, ciszta-operációi se sikerültek. Csak azt szabadott felvenni, akit ő megengedett. Ezért friss eseteket nem láttunk. Műtőintézet csak névleg létezett. Míg Thierschnél naponta négy-hat műtét volt, itt hetenként öt-hat. Thiersch fehér nyakkendővel frakkban operált, Kovács egy bolyhos régi überzieherben. Mindenkiben riválist látott. Antal Géza magántanári képesítését két évig húzta. A tanári kar el akarta venni tőle, erre egy nap alatt elkészítette. Csak azt a két évet kitörölhetném életemből.'''' Kovács híres kézügyességét, szerepét az új sebészeti klinika megépíttetésében és a semmelweisi tanok tovább éltetésében nem veszi észre. Úgy tűnik, súlyos személyi konfliktusa is volt Kováccsal, akit hiúságában nagyon sértett az egyetem második sebészeti tanszékének felállítása, melyre az 59 éves Lumniczer Sándort nevezték ki. Mivel Engel Lumniczerhez járt ciszta-műtétekre, Kovács azzal vádolta meg őt, hogy neki is szerepe van Lumniczer kineveztetésében, Szász Károly miniszteri tanácsos „besúgója" lévén. Engel már korábban bejáratos volt Szász Károly családjánál. „Lumniczer a mágnások orvosa volt, ezek csinálták (a tanszékfelállítást)" — fejezi be a gondolatmenetet az emlékírás. Valóságos elégtételt érez Engel, mikor a kórház 1879. december 21-i kigyúlta után kiszáll Markusovszky Lajos miniszteri tanácsos, s nyilvánosan „leszamarazza" Kovácsot. 1880 nyarán állás után kell néznie. Az éppen megürült szegedi főorvosi állást a helyi képviselő támogatása ellenére sem sikerül elnyernie. A törvényszéki orvostan Budapesten időző professzora, Ajtai Kovách Sándor hívja fel figyelmét a kolozsvári szülészeti tanszék betöltésre váró tanársegédi állására. Ezt a pályázatot siker koronázza, s október elsején beköltözhetik a Külmagyar utca 23. sz. alatti szülészeti intézet kis tanársegédi lakásába. A NŐGYÓGYÁSZATI SEBÉSZET MEGTEREMTÉSE KOLOZSVÁRON I. Ferenc király és felesége Karolina Auguszta császárné 1817 augusztusában meglátogatták Erdélyt és Kolozsvárt is. A Szamos-parti városban tíz napot töltöttek, s mivel egyik céljuk a rossz termés és a pénz elértéktelenedése sújtotta szegény lakosság megnyugtatása volt, olyan közintézeteket is felkerestek, ahol az alsóbb néprétegekkel találkozhattak, így került sor az Óvárban, a Szt. Ferenc-rendi zárdával szemben álló, 1914ben lebontott sarokházban működő városi kórház meglátogatására. A császárné alapítványt tett a kórház támogatására, a császár-király pedig örök időkre tartó sójárandóságot utalt ki a kórháznak, melynek jövedelmét az I. világháború végéig rendszeresen folyósították. Az így létrejött, kibővített intézet 1818-tól országos alapítványi kórházzá vált, s a császárné emlékére felvette a „Karolina" nevet. A kolozsvári második császárlátogatás emlékét a város díszes emlékoszloppal örökítette meg, melyet 1831-ben fejeztek be és a Főtéren állítottak fel. Sokáig Státuának hívták, ez lévén a város első és egyetlen világi emlékműve. Azután a Főtér rendezésekor, a Mátyás király-szobor felállítása előtt, a századfordulón, az emlékoszlopot a Szt. Ferencrendi templom előtti térre költöztették, amelynek sarkán a kórház is volt, s az egész