Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Taureck, Renata: Die Bedeutung der Photographie für die medizinische Abbildung im 19. Jahrhundert (Ringelhann Béla)

Az I. kötet 28 oldalas első fejezete a palaeopatológiával (Dastugue), 40 oldalas második fejezete az ókínai (Ming Wong), további fejezeteiben 18 oldalon a mezopotámiai (Zaragoza), 34 oldalon az óegyiptomi (Leca), 18 oldalon az óin diai és újabb 12 oldalon az óperzsa (Mazars), 213 oldalon az ókori görög (Baisette) orvostudomány történetével foglalkozik. E felsorolás önmagában is érzékelteti a szerzőknek azt a szándékát, hogy bemutassák, miként jutott el az orvoslás a mítoszoktól a vallásokon keresztül a tudományig, a praxistól a kognicióig. A luxus kivitelű képek, táblaképek és ábrák nemcsak jó, hanem ideálisnak nevezhető illusztrációs elemek. A szerzők gondosan ügyeltek arra, hogy képeik hiteles történeti értékűek legyenek, s ezért csupa eredeti, korabeli orvostörténeti emléket szemléltetnek dokumentumként. Nagyon nehéz megtalálni a helyes arányt részint az illusztrációk száma és a szöveg terjedelme, részint a képek szépsége, történeti értéke ls a leíró rész tudományos színvonala, egyben stiláris választékossága között. Nem véletlen ezért, hogy az eredeti francia kiadás után a mű német nyelvre fordítását is kollektíva, a münsteri Egyetem Elméleti Orvostudományi és Orvostörténeti Intézetének Toellner professzor vezette öttagú munkacsoportja végezte. Mindannyiuk közös munkájának köszönhető, hogy a könyv gazdag képanyagával sem egyszerűen színes orvostörténeti képes album, hanem olyan — bőségesen illusztrált — magas színvonalú szakmunka, amely látványossága és könnyed, elbeszélő stílusának élvezetessége mellett is kielégíthet akár pragmatikus történetkutatói igényeket is. A kötet végéhez fűzött irodalmi jegyzék tanúsítja, hogy az orvostörténelem nem holt, hanem folyamatosan fejlődő, élő tudomány. Az újabb és újabb tárgyi és írásos emlékek feltárása mellett a jól ismert relikviák korának pontos meghatározása, hitelességének bizonyítása vagy cáfolata új megismeréseket, új felfogások, új szemléleti módok kialakulását hozza létre és egyúttal a szakirodalom folyamatos gazdagodását eredményezi. Az orvoslás története elválaszthatatlan az emberiség történetétől. Az orvos tevékenységére minden korban szükség van, így vált a gyógyító orvos minden korban az emberiség történetének jellegzetes alakjává. Ebben találjuk magyarázatát annak az érdekes jelenségnek is, hogy az orvostudomány története iránt nemcsak az orvosok, hanem más hivatásúak, más foglalkozásúak részéről is élénk érdeklődés tapasztalható. E mű alkalmas ennek az érdeklődésnek felkeltésére és kielégítésére, mert helyes képet fest az emberiség fennmaradása szempontjából vitán felül a legfontosabb tudomány, az orvoslás fejlődésének történetéről. Karasszon Dénes Taureck, Renata (geb. Kattendil): Die Bedeutung der Photographie für die medizinische Abbildung im 19. Jahrhundert. Inst. Geschichte der Medizin der Universität Köln, 1980. Nyugat-Európában, elsősorban Franciaországban, ahol a betegek megfigyelését a betegágy mellett olyan fontosnak tartották, és ahol a mikroszkopikus észlelések is anynyira jelentősek voltak, az orvosi fényképezés hamar bekerült a tanítás és módszerközlés eszközei sorába. A szerző könyvét két részre osztja. Az első felében beszámol a fényképezési eljárások kifejlődéséről, a különböző technikai eljárásokról egészen a színes képek készítéséig. Ezen belül szól a speciális orvosi fényképezési eljárásokról is. A második részben fotólenyomatokat közöl, visszamenve a kezdetekig, az 1840-es évek elejéig, amikor Donné vizeletüledékeit fényképezte. Rendkívül érdekesek a pszichiátriai betegekről készült