Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Rousseau, G. S.: Tobias Smollett: Essays of Two Decades (Bánóczy Erika ) - Schadewaldt, H.: Geschichte der Allergie. Bde. 1-4. (Kenéz János)

levélírók szerinti mutatója, Hill életének kronológiai táblázata, valamint a kötet végén az egész anyagra vonatkozó névmutató és tudományos terminusok indexe. Bánóczy Erika Rousseau, G. S.: Tobias Smollett: Essays of Two Decades. Edinburgh, Clark, 1982. 207 p. Tobias Smollett (1721—1771) korának népszerű regényírója volt, ma alig olvassák, Irodalomkritikai értékelése mindig is ellentmondásos volt, hol fölbecsülték, hol félreállították. Sikeresnek látszó orvosi pályát hagyott fel az irodalom kedvéért. A „nagyok" — Hunter, Douglas, Smellie és mások — skót származása ellenére befogadták körükbe Londonban. Kiugró sikere csupán első regényének volt (Roderick Random), melyben egy hajóorvos viszontagságait írja le, jórészt saját tapasztalata alapján. Rousseau a kaliforniai egyetem professzora két évtized során írt Smollett cikkeit gyűjtötte kötetbe, a tizenöt írás között van könyvrecenzió, vitacikk, hosszabb tanulmány. Sokoldalú megközelítésben, szellemesen állítja elénk a tizennyolcadik század angol irodalmi közéletének e korántsem érdektelen figuráját. Bánóczy Erika Schadevvaldt, H.: Geschichte der Allergie. Bde 1—4. München

—Deisenhofen, DustriVerlag Dr. Karl Feistle, 1979. (118 ábra, 4194 bibliográfiai adat) A szerző a düsseldorfi orvosi akadémia orvostörténelmi intézetének igazgatója, egyetemi tanár. Több mint húsz esztendeje foglalkozik a témával és habilitációs dolgozatát is e tárgykörből merítette. Az I. kötet a terminológiával, az anafilaxiával kapcsolatos elméletekkel, illetve azok kísérletes alátámasztásával, valamint a diagnosztikus tesztekkel foglalkozik. A terminológiával kapcsolatban a szerző ismerteti, hogy az idiosynkrasia fogalmával már Ptolemaios (85—160) „Tetrabiblon"-jában találkozunk. Az anafilaxia kifejezés első leírójától, Ch. Richet-től (1850—1935) származik. Az allergia szó megteremtője C. Pirquet (1871—1929), míg az antigen kifejezés névadója a magyar Detre László (1874—1939). A II. kötet a szénalázzal és az asztmával foglalkozik. 1. A szénalázat valószínűleg a kitűnő megfigyelő görög orvosok már ismerték, de írásos nyomát eddig nem sikerült felfedezni. Rózsaláz néven az iszlám orvosai azonban valószínűleg már ismerték, de vannak, akik ezt kétségbe vonják. Szakszerű leírása a portugál Lusitaniustól (1511—1568) származik. A későbbi századokban igen sok orvos foglalkozott a rózsaláz különböző megnyilvánulási formáival anélkül, hogy a probléma végleg megoldódott volna. A szerző fanyarul állapítja meg, hogy a rengeteg energiát felölelő kísérletes és klinikai kutatás ellenére — bár a pollen eredetet senki sem vitatja — a gyógyítás még mindig csak tüneti. 2. A hörgi asztma aetiológiáját illetően, annak ellenére, hogy szinte áttekinthetetlen az irodalom, még mindig nincs végleges vélemény. Az allergiás eredet mellett a pszichoszomatikusok a pszichés faktorokat helyezik előtérbe. Érdekes megállapítása a szerzőnek, hogy a XVIII. században az angol, a XIX. század első felében a francia és végül a XIX. század második felében a német szerzők művei állottak az asztmakutatás élvonalában. A hörgi izomzat szerepe az asztma kóreredetében elsősorban angol szerzők felis-