Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
ADATTÁR - Dóka Klára: A pesti sebészek céhlevele
8 filiális mester iratkozott a céhbe Tolna, Kecskemét, Alberti, Halas, Miskolc, Balassagyarmat, Lacháza, Földvár helységekből. 17 A létszám növekedésével a testület megerősödött. 1779-ben a fürdősök, akiknek céhe időközben felbomlott, kérték, hogy csatlakozhassanak a magyar sebészekhez. Arra hivatkoztak, hogy ők is részt vesznek az egyetemi tanfolyamokon, és a fürdők vizét elsősorban gyógyításra használják. 18 A 18. század második felében azonban a városban nemcsak a sebészek száma nőtt meg, hanem az egészségügyi ellátásában is differenciálódás következett be. Míg a 17. század végén a sebészek mindenféle gyógyítási feladatot elláttak, a 18. század folyamán e tevékenységüket korlátozták. 1742-ben eltiltották a sebészeket a belgyógyászati tevékenységtől, majd e rendelkezést később megismételték. 1789-ben a helytartótanács olyan rendeletet hozott, hogy a sebészek csak sürgős esetekben és hivatásos orvos távollétében foglalkozzanak gyógyítással (mit Kuren). Intézkedés után azonnal értesítsék az orvost, aki az esetlegesen elkövetett hibákat kijavítja. 19 A külvárosi, szegényebb lakosság ellátása viszont ebben az időben is a chirurgusok feladata maradt, és rájuk vártak azok a betegek is, akiknél a „külbajok" orvoslására (bőrgyógyászat, szemészet, fogászat stb.) vagy bármilyen sebészeti beavatkozásra volt szükség. A borbélyműhely fenntartása azonban a sebészmestereknek jelentős kiegésztítő jövedelmet biztosított. A 18. század végétől a chirurgusokkal szemben a konkurrencia egyre több oldalról jelentkezett. Nőtt az orvosok száma, és az intézményes sebészképzés megindulásával azok is elvégezték a tanfolyamot, akik nem tudtak vagy nem is kívántak borbélyműhelyt nyitni. Ezeket seborvosoknak (Wundarzt) nevezték. Ők sem foglalkozhattak belgyógyászattal, de a sebészi tevékenységet — főként a külső sérülések gyógyítását — a céh fennállása ellenére folytathatták. 20 Az igényeknek megfelelően a képzés is differenciálódott. A pesti egyetemen 1814-től külön tanfolyamon képezték a polgári sebészeket és szülészeket, és más képzésben részesültek a seborvosok. 1814-től 1838-ig összesen 787 személy kapott polgári sebész vagy szülész bizonyítványt, akiket az ország különféle városaiban, községeiben alkalmaztak, és ők lettek a sebész céhek tagjai is. A seborvosok száma jóval alacsonyabb volt : 1832— 1880 között a pesti egyetemen mindössze 169 fő nyert ilyen képesítést. 21 A pesti városi tanácsnál azonban jelentkeztek olyan supplikánsok is, akiknek nem volt diplomájuk, és az egyetemen semmiféle tanfolyamot nem végeztek. Ők nem is akartak a sebész céhbe lépni, csak borbélyműhely nyitására kértek engedélyt. Bár a városi tanács ritkán adott lehetőséget az ilyen iparűzésre, mivel e műhelyek — megfelelő ellenőrzés híján — a kuruzslók tanyáivá váltak, kétségtelen, hogy a csak hajvágással és borotválással foglalkozó borbélyokra egyre nagyobb volt az igény. 22 Az egyetemi diplomával és borbélyműhellyel rendelkező pesti sebészek számára a 19. század elején egyre kevésbé felelt meg a feudális céhszervezet. 1814-ben, amikor az uralkodó a régi céhlevelek bevonásával ismét revíziót rendelt el, a pesti sebészek már nem tudtak érvényes kiváltságlevelet váltani. Bár a hatóságok elismerték, hogy az orvosok alacsony száma miatt szükség van munkájukra, melyet csak legények, inasok segítségével tudnak hatékonyan elvégezni. A helytartótanács és a városi tanács egyaránt 17 BFL Pesti lt. Intimata a. m. 8004. 18 BFL Pesti It. Vegyes céh- és iparügyek: Sebészek 1779. II. 5. 19 BFL Pesti lt. Vegyes céh- és iparügyek: Sebészek 1801. III. 6. 20 BFL Pesti lt. Vegyes céh- és iparügyek: Sebészek 1786. II. 21. 21 Szögi László: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára 1770—1970. Bp., 1982. 65. 22 BFL Pesti lt. Vegyes céh- és iparügyek: Sebészek 1784. IX. 4.
