Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Szlatky Mária: Dudith András (1533—1589) humanista philologus levelezésének orvostörténeti jelentőségéről
Néhány esetben élénk vitát folytattak e levelekben a korban divatos kérdésekről; többek között például arról, hogy szűz leány megtermékenyülhet-e a fürdőben az ondótól. Dudith véleménye ebben a kérdésben az volt, hogy nem, míg Raphanus úgy vélte, hogy igen. Ugyanakkor azt vallotta, nagyon sok kortársa véleményétől eltérően, hogy az első coitusnál viszont létrejöhet megtermékenyülés. A hólyagkővel kapcsolatban kifejti azon nézetét, hogy nem hisz ilyen esetben a külső kenőcsök hasznosságában, hanem műtétet javasol. Hasonlóképpen a lázas betegségeknél is elveti a külsőleg alkalmazott kenőcsöket, illetve orvosságokat. 33 Ugyancsak Raphanushoz szóló levelében többek között így ír a pestisről: „ Véleményem szerint nem a légkörben kell keresni a pestis közelebbi okát, hanem a fertőző testekből eredő ragályban..." — s ezzel a nézetével Fracastoro követőjének bizonyul. Igen érdekes Petrus Monaviushoz 1579 januárjában intézett levele, amelyben egyszerűen nevetségesnek tartja Galenus vérhúzó fűről szóló „meséjét", majd részletesen kifejti, mily nagy ostobaságnak tartja, ha a régi auktorok véleményét feltétel nélkül, csupán tekintélytiszteletből elfogadja és cáfolhatatlannak véli bárki. Csupán a józan ész, az intelligencia és a tapasztalat bizonyító erejében hisz, semmi másban. „Vájjon mi van a ti egész orvostudományotokban, amit éles eszű emberek meg ne tudnának cáfolni? Vesd el a régi előítéleteket és a dolgokról ne a régi tekintélyek nyomán, hanem a valóságból és lefolyásukból [ti. a betegségek lef'olyasából] kiindulva alkoss ítéletet" — írja ugyanebben a levélben. Méltán vált híressé az 1583. július 24-én, ugyancsak Monaviushoz intézett levele, amelyben az amulettek hatását kérdőjelezi meg. Leírja azt az esetet, amely vele történt meg. „Zsigmond Ágost, Lengyelország királya egyik jobb hátsó lábát ajándékozta nekem annak az állatnak, melyet ő maga ölt meg akkor, amikor éppen jobb fülét vakarta annak a lábának a pata jávai. Az idő a Boldogságos Szűz Mária két egymást követő ünnepe közötti idő volt. Ugyanis azt mondják, hogy minderre lelkiismeretes pontossággal kell ügyelni, ha azt akarjuk, hogy a pata véghez vigye azt, amit közönségesen hisznek. Az egészet sok darabocskára vágtam, szétosztottam barátaim között, de nem volt egyiküknek sem segítségükre soha, Próbát tettem néhány nyavalyatörő ( epilepsia) esetben — hiába. Kérdezősködtem számtalan embertől, még a kelleténél babonásabbaktól is, azt tapasztaltam, mese az egész. Mi indíthat hát arra, hogy asszonyok módjára azt higgyük, hogy súlyos betegségeket ilyen hitvány amulett le tudjon győzni ? És gondolod — hogy immár erről az esetről rátérjünk az általánosra — gondolod, hogy van egyáltalán olyan amulett, amely bármely belső betegséget, akár a legkönnyebbet is meggyógyít ?" 3i Más alkalmakkor is gyakran szól Dudith leveleiben az amulettekről, talizmánokról és a hozzájuk tapadt tévhitekről. 1583-ban Laurentius Scholtz-hoz intézett levelében többek között arról ír, hogy felesége nehéz szülésekor — próbaképpen és az asszonyok rábeszélésének engedve — felesége combjára kötötte az úgynevezett „saskövet". A szülés valóban kedvezően folyt le, de Dudith kifejti, hogy ezt nem a kő hatásának tulajdonítja, hanem annak, hogy végülis elérkezett a szülés rendes ideje, s azt is megemlíti, hogy különböző orvosságokat — görcsoldókat — adott feleségének, hogy fájdalmát enyhítse és a szülést megkönnyítse. „Mert nincs ebben a kőben semmi, ami a természet rendje szerint elősegítené a szülést, csupán a hozzátapadó tévhitek tulajdonítanak neki ilyen hatást." 35 :i3 Scholtz i. m.; id. Réti i. m. 36. 34 Scholtz i. m. és Réti i. m. 34., 36. 35 Scholtz i. m. és Magyary-Kossa i. m. II. 9.
