Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon

A szomorúság rontja a vérkeringést, nedvpangásokat, szédülést okoz, általános gyengeséget idéz elő. Ilyen állapotban a sebek is rosszul gyógyulnak. így értelmezhető, a kórházakban sínylődő, honvágytól gyötört katonák között, a gyakori üszkösödés, valamint a hosszú ideje hajózó tengerészek skorbutja. A lehangoló szenvedélyek meggyengítik a vér „plasztikus erejét" is. Hasonló módon, negatív irányban befolyásolják a nyál, a gyomornedv, az epe elválasztását. De fordítva is igaz: „Mindazon körülmények, melyek megviselik a testet, a rossz táplálkozás, a vérvesztés, idült betegségek, az embereket tartósan vagy akár örökre félénkké, szűkkeblűvé teszik"*

0 Elsősorban a szív, a tüdő, az idegek (különösen a ganglionok betegségei) okoznak hisztérikus, hipochondriás kórképeket. Közismertek a tuberkulotikusok kedélyingadozásai. Lenhossék megkülönböztetett figyelmet szentelt a haragnak, amit már Crichton is „önfenntartó szenvedély"-ként említ. Többnyire negatív élettani hatása van, de renyhe testi—lelki állapotokban sokszor hasznos (Inzitierende Potenz). Köszvény, bénulásos állapotok esetében is meglepően jól hathat. A harag élettani következményeiről írja: „Az élénkebb vérkeringéssel, a tüdőkben felgyorsult oxidációs folyamattal egyidejűleg nemcsak a szervezet hőmérséklete, hanem annak elektromossága is feltűnően fokozódik. Ennek jelei: az ember hajának emelkedése, a szőrzet borzolódása, bizonyos állatok tüskéinek, tollának ágaskodása"

m Miután a harag kimeríti a légzést támogató izomtevékenységet is, a vénás vér felhalmozódik, a vér oxigénigénye megnő. Ekkor megindul a máj kedvező tendenciájú működése, az epetermelés bőséges lesz. Ezáltal a vérben csökken az éghető salakanyagok mennyisége. így tehermentesíti a máj a légzési munkát. Egyébként Lenhossék a csökkent respirációval együttjáró széndioxid felhalmozódást, Prout-ra hivatkozva említi. Ad 3. Mint az orvostudomány történetében oly gyakran megfigyelhető, a magas színvonalú, alapos kórmeghatározást ritkán követi megfelelő értékű és hatékonyságú terápia. Itt is ez volt a helyzet. Egyébként a megelőzés és a gyógykezelés lehetőségeinek megítélésében került egymáshoz a legközelebb a két kitűnő magyar orvostudós. Kibédi Mátyus István szerint az indulatok irányításában úgy kell eljárnunk, hogy „azok d mi egészségünkben kárt ne tehessenek, hanem kívánatos hasznot hajthassanak".

87 A kóros indulatok forrásai között a rossz szokások és a tudatlanság befolyásolhatók. Ami az elsőt illeti, a gyermekkori hatások sorsdöntőek. „Ollyan az ember elméje, mint d viasz, mellyben d míg lágy, szép, rút figurát egyaránt könnyen belé nyomhatsz; de minekutánna meg-keményült, nem könnyen törlöd-ki belőlle. így d gyermeket-is jóra, rosszra könnyen szoktathadd; de ha meg-vénült, nehezen irtod d roszszat-ki az ő elméjéből."

88 Nagyot hibáznak azok, akik ijesztik, gyakran szidják és verik gyermeküket, de azok is, akik „nyalánkságra, kevélységre, káromkodásra tanítják, bosszú-állásra, verekedésre ösztönzik, mások vélek meg-nem becsültetnek. . . "

89 Érdemes még idéznünk Kibédi Mátyusnak, a tudatlanság hátrányairól szóló bölcs gondolataiból: „Rabja, szolgája bizony a tudatlan ember d maga fene indulatainak. Mert I. Nem lévén az ő elméjének mivel múlassa magát, szüntelen e' világi és testi tövisses dolgok körül kell bíbelődnie: most az vagy amaz dologban ejthető nyereségen törekedik: most tzéljából való el-esésén aggódik: most törvénytelenül mások dolgában elegyítvén 85 Uo. 452. 86 Uo. 539. 87 Kibédi Mátyus 1.: Ó és új diaetetica, Pozsony. 1793. VI. köt. 604. 88 Uo. 721. 8!) Uo. 722.