Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon

zavarok morális hátterét, ugyanakkor a pszichoszomatikus kormechanizmust egyáltalán nem dolgozta ki.

0,1 Ez a moralizáló elmekórtani szemlélet egyébként széles körben hatott. Befolyásolta többek között Hufeland és id. Lenhossék orvosi gondolkodását is. Az erkölcsi élet lélektani megítélésében ebben az időszakban erősödtek azok a nézetek, melyek az erkölcsös magatartás alapvető indítékai között a gyönyör, a szép iránti vonzódást, sőt az ön-és fajfenntartó ösztönöket domborították ki. Ezek a felismerések akkor már nem voltak teljesen újak, de ezt az értelmezést az asszociációs, empirikus lélektan új érvekkel erősítette. Serkentette még a pszichiátria fejlődését az a filantropikus érdeklődés és határtalan társadalmi optimizmus, mely különösen a felvilágosodás első évtizedeit jellemezte. Ennek megfelelően ebben az időszakban a kóroktani vizsgálódásokban nagy figyelmet szenteltek a szociális intrapszichikus viszonylatoknak. Az az izoláló, individualizáló orvosi megközelítés, mely később minden klinikai diszciplínában, így az elmekórtanban is meghonosodott, csak a múlt század második felében vált általánossá.

00 Rátérve a 19. századfordulón kibontakozott párizsi pszichiátriai iskola szerepére, elöljáróban megállapíthatjuk, hogy az a fenti kóroktani elméletek kérdésében egyik irányban sem kötelezte el magát. Pinel különösen tartózkodott a teóriáktól. Ez az ő esetében, az elvi empirikus alapokon álló tudós számára nem is lehetett másként. Egy helyen állást foglalt abban, hogyan is kell a 18. sz. végén megírni egy tudományos orvosi munkát: „A gondolatok bizonyos lendületével, a vélekedések józan szabadságával és főleg a rendszerezés és megfigyelés szellemében, mely a természettudományok minden részében uralkodik. És [a. szerző] nem lehet tekintettel semmiféle egyéni szempontra, valamely hatalmas testület érdekére sem. A tiszta és bátor emberszeretet hozza létre az ilyen művet"

50 A korabeli francia szenzualisták mellett (Condillac, Cabanis), erős hatással volt még Pinelre az angol empirikus iskola, különösen A. Crichton egyik fontos munkája.

07 Pinel alapgondolata a tárgyilagos elfogulatlanság követelményéről szinte szó szerinti idézése a neves angol elmeorvos sorainak. „Az emberi szenvedélyek az állati ökonómiának egyszerű megnyilvánulásai. A moralitásnak vagy az immoralitásnak bármely eszméje nélkül. Egyszerű kapcsolatban állnak létezésünk princípiumaival, melyekre előnyös vagy hátrányos befolyással lehetnek:"'"

91 E felfogás szellemében, Pinelt nem foglalkoztatták különösebben a lelki betegségek „közeli" vagy „távoli" okai. Azt ajánlotta, hogy az orvos tanulmányozza minden ember eredeti adottságait, szervezetének egyéni minőségeit, ingerelhetőségének állapotát, az ezzel összefüggő életfunkciók erősségét, a régebbi betegségeit, a belülről és kívülről ható potenciákat, melyek az aktuális jelenségeket és tüneteket kiváltják. Éles szemű, nagy gyakorlattal rendelkező orvos volt. A kórképeket keletkezésük, kifejlődésük folyamatában észlelte és elemezte. Mint a jó klinikusok általában, észrevette a prodromák finom jeleit. Felhívta a figyelmet, hogy a kórképek manifesztálódását megelőzően, az érzelmi élet már zavart lehet. Úgy találta, hogy a pubertás előtt, morális okokból nem kezdődik elmebaj. A „morális" okok nála, a francia szakirodalom szóhasználatával egyezően, inkább pszichológiait jelentettek (túlzott várakozások, gőg, vallásos fanatizmus, bánat, félelem, szerelmi csalódás stb.). ~'

1 Rotschuh, K. E.: Konzepte der Medizin. Stuttgart, 1978. *

s Kaiser, W.

—Trenckmann, U. : Christian Friedrich Nasse. Wiss. Z. Univ. Halle, XXIX, 80 M.H.2. 65—89. 56 Pinel, Ph.: i. m. 50. *

7 Crichton, A.: An inquiry into the nature and origin of mental derangement. London, 1798. 58 Pinel, Ph.: i. m. 19.