Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon

lélektani elmélet teljesen spekulatív jellegű. Ilyen volt a 18. sz. derekán igen népszerűvé vált Hartley-féle elmélet is, melyben az asszociációs tevékenység szolgált minden pszichés folyamat egyetemes magyarázatául. Ezekben az évtizedekben igen sokat foglalkoznak ismeretelméleti alapkérdésekkel. A tapasztalati megismerés viszonya a tudathoz, a szerzett ismeretek objektív értékének problematikája, a felvilágosodás századának közepén vetődik fel teljes jelentőségében. Mint ismeretes Hume szkeptikus álláspontja ezen a téren nagy hatássan volt többek között Kant filozófiájára is. A skót iskola reprezentánsai (Th. Reid, D. Stewart) a veleszületett józan, praktikus ítélőképesség posztulátumából indulnak ki. A német Christian Wolff a képességek pszichológiáját elemezte. Condillac, Lamettrie és Cabanis a francia mechanikus materialista lélektan kiemelkedő képviselői. A korabeli tudományos lélektan igen különböző elvi alapon álló, egymással gyakran vitázó irányzatainak részletesebb taglalása meghaladná e tanulmány kereteit. Fontosabb ennél számunkra annak felismerése, hogy a szakemberek pszichológiai érdeklődése nemcsak a tudományág speciális fejlődéséből, hanem egy általános társadalmi igényből is táplálkozott. A felvilágosodott korabeli értelmiség fogékonysága, kíváncsisága a szubjektum megnyilvánulásai iránt növekvőben volt. A társadalmi érintkezés ezekben a körökben közvetlenebbé, oldottabbá vált. A szépirodalomban addig figyelembe nem vett intim érzések, szubtilis reflexiók kaptak hangot. Ez az új ember, aki Kosáry Domokos jellemzése szerint „a feudális ostobaságból, a vak emóciókból és a szorongásokból kinőtt, minden irányban finomabban fog reagálni."

1 Az általános lélektani érdeklődés hátterében tehát ez a roppant belső terjeszkedés, az egyéniség kiélésének új izgalmas élménye állt. De azt is hozzátehetjük, hogy ez a terjeszkedés csak befelé, az én belső régióiba irányulhatott. A társadalmi viszonyok zárt meghatározottsága az egyéniség kibontakozásának realitásait erősen korlátozta. Ez a korlátozás a nagy francia forradalom és a napóleoni korszak utáni évtizedekben csak fokozódott. A szubjektivizmus és különösen annak tágra nyílt érzelmi színskálája a szellemi élet területein a szentimentalizmus irodalmi mozgalmában jelent meg először társadalmi mértékben és teljes jelentőségében. A szentimentalizmus irodalomtörténeti gyökereinek feltárása, az irányzat elemzése és értékelése természetesen a szakemberekre tartozik, mégis ismételten vissza kell térnünk e jelenségre, főként a bennünket érdeklő széleskörű mentálhygiénés kihatásai miatt. A szentimentalizmus mélyen befolyásolta bizonyos értelmiségi rétegek viselkedésformáit és reagálásait. A mesterkélt, de mégis átélt artisztikus attitűdök, az érzelmeskedő tragikus pózok nem egy fiatal ember életútját torzították el, olykor pedig akár végzetes lépésekre is kényszerítették. A szentimentális irodalmi hatások egyik legismertebb adata Goethe „Werther"-ének tömegvisszhangja. Jól érzékelteti ezt Szerb Antal: „Werther sokkal inkább egy közösségé, mint Goethe többi alkotása, sok kortársának, a szentimentális emberek egész titkos világszövetségének mondanivalóját fejezte ki. Ez a világszövetség fedezi fel, hogy a lélek nemcsak halhatatlan, hanem érdekes, élvezetes is, úgy lehet ápolni és öntözni, mint egy virágot, az embernek foglalkozása is lehet, hogy lelke van. Ezek az emberek lel küknek élnek, tanulmányozzák titkos sajátságait."

2 „Világszövetségéről van tehát szó, bár kétségtelen, hogy a Werther-láz intenzitása 1 Kosáry D.: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 270. - Szerb A.: A világirodalom története. Bp. 1973. 455.