Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége
Feltűnő az a hidegség, amellyel Széchenyi Kossuth felajánlását fogadta, aki a családja részére összegyűjtött adományokat egy „poly technikum" számára kívánta fordíttatni. Már 1840. szeptember 30-án feljegyzi: ,,.. .most nem kell agitatio". 74 November 18-án: „Kossuth sehr stark. Die Jugend: Actio. Actio.. ." A következő napon nevezte őt Kossuth a legnagyobb magyarnak: „dübörgő, hosszú tetszés" kíséri. „Én nem indulok meg." Később Kossuthnak „miért emel oly magasra, ahol nem tarthatom fenn magamat". Már 1841. január végén ellenzi Kossuthot Pulszkyvdl és Batthyány Lajossal folytatott megbeszéléseiben. Széchenyi magatartását a Pesti Hírlap megindulásakor mindenképp igazságtalannak kell nyilvánítanunk. Reakciója a Kelet Népében erősen túlzott volt a Pesti Hírlap kiváltóként inkriminált cikkeihez képest. Hiszen a „vezércikkek" legnagyobbrészt tulajdonképpen az ő eszméit terjesztették, bizonyos mértékig az újságírás szintjén általában igen szelíden. A reakció aránytalanságát mutatja például, hogy az a cikk, amelyet Széchenyi, könyve hosszú bevezetése után, először taglal, a közélet szempontjából egészen jelentéktelen tárgyról szól. Ugyanezt mondhatjuk még egy-két olyan vezércikkről, amelyek nem általános elvi problémákkal foglalkoznak. A Kelet Népében kérdezi: „A Pesti Hírlap szerkesztője... magát szereti-e inkább, vagy a hazát"?' 0 És ajánlhatta-e a nádornak a cenzúrát'*' éppen az a Széchenyi, akinek az korábban annyi bajt okozott? Megdöbbenve olvassuk, minő kifejezésekkel illeti és tanácsokkal látja el Kossuthot irataiban, különösen a Politikai programmtöredékekben. Magánfeljegyzéseiben pedig egészen alpári epithetonokat találunk. 77 Azonban ha az érintkezésben udvariatlan volt Kossuthtal, igyekezett helyrehozni, mint másokkal szemben is tette. Bár ez esetleg újabb tapintatlanságba keveri. 1845. szeptember 13-án nem válaszol Kossuth levelére. De midőn értesül, hogy ellenszenvét Kossuth észrevette, megüzeni neki, hogy szívesen látja; 15-én Kossuth fel is keresi. Széchenyi feljegyzése rövid. 78 Annál hosszabban írja le a látogatást Kossuth az ő naplójában.' 9 Ez alkalommal Széchenyi elmondja beszélgetését Lajos főherceggel, s idézi: „akasztani, vagy utilizálni kell". Az udvariasság szabályaihoz akkor is alkalmazkodott, amidőn már ellenszenve a tetőponton volt. Az 1847-i országgyűlés megnyitása előtt, amelyen ő, mint ismeretes, Mosón megye követe, látogatást tesz Kossuthnál, mint Pest megye követénél. 80 Ismeretes, hogy Széchenyi és Kossuth felfogása között hosszú évekig a legfőbb eltérés csupán a haladás tempóját, a követelések arányát illette. Sokat emlegetett nézet azonban, hogy „Széchenyipályáján két nagy irányzat érvényesült: először a reformok híve volt. . ., később azonban megijedt az általa láncaikról elszabadított szenvedélyektől s ettől kezdve kerékkötője akart lenni annak a kocsinak, mely elé ő maga fogta a tüzes paripákat". 81 71 Viszota Gyula: A Garat története. MTA, 1912. 185. Ezt a Viszota Naplókiadás nem tartalmazza. 7 "' Munkáinak Török kiad. i. m. II. 47. Ferenczi kiad i. m. 255. Az eredet 85. oldala. 7fi Az 1841. február 5-i napló feljegyzése: "Er sollcensurieren" nem egészen egyértelmű. Naplók, Viszota kiad. i. m. V. 445. Vita í. m. 1. 790. 77 "... (Gervay) Spricht mir viel von Kossuth, der ihm eine angenehme Impression gemacht hat — Metternich} und Compagnie] sind genug perfide um gegen mich und uns sich mit diesem Räudigen zu alliiren. . . " 1844. május 18. Naplók, Viszota kiad. i. m. VI. 68. 78 " Sincerisiren lang... Aufhängen oder utilisieren..." Naplók, Viszota kiad. i. m. VI. 258. Viszota Gyula: Gr. Széchenyi István írói és hírlapírói vitája Kossuth Lajossal. I—II. Bp. Magyar Tört. Társ. 1930. II. 1108. ' 79 Vita. i. m. II. 627. 80 Friedreich, i. m. II. 183. 81 Friedreich, i. m. I. 167. Még Metternich is „megriadt konvertitát" látott benne. 1843. okt. 4. Naplók, Viszota kiad. V. 765.
