Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KÖNYVSZEMLE - Heister, Rolf: Lexikon medizinisch-wissenschaftlicher Abkürzungen (Rádóczy Gyula) - Jarcho, S. (ed.): Essays on the History of Medicine. Selected from the Bulletin of the New York Academy of Medicine (Magyar László) - Jilek, W. G.: Indian Healing (Grynaeus Tamás)
A 3. fejezetben a szerző különböző szertartások során megfigyelt megváltozott tudatállapotot jellemzi, és annak előidézései módját ismerteti. Véleménye szerint a trance és megszállottság (possession) azonos jelenségek. Mindkettőt psychigen hatásra megváltozott tudatállapot jellemzi, ami mögött nincs szervi idegrendszeri elváltozás. Létrejötte az egyén motivációján kívül környezeti és szociokulturális kontexusától is függ. Bizonyos körülmények és módszerek elősegíthetik létrejöttét (sensoros depriváció, izoláció, motoros aktivitás csökkentése, ill, ennek ellentéte: felfokozott — ritmikus — hatások) dob, ének és mozgás stb. Tünetei: megváltozott, archetypikus gondolkodásmód és időérzékelés, a tudatos ellenőrzés és gátlás megszűnése, szélsőséges affektivitás (extasis — erős félelem); magáról alkotott képe megváltozik (depersonalisatio, derealisatió), a fájdalomérzés csökken vagy kialszik; hallucinációk—illúsiók, a dolgok jelentése-jelentősége megváltozik, revelációk. Mi ezen állapot szerepe-jelentősége az egyén és a közösség (csoport) számára? Csökkenti a feszültséget, én-erősítő, probléma-megoldást elősegítő, a superego felől érkező nyomást csökkentő, adaptációt elősegítő és elmebetegségeket megelőző hatása van. A mai helyzet értelmezésében a szerző nagy szerepet tulajdonít az ún. „anomiás depressio"-nak. Az anomia (Dürkheim, Parsons és Merton megfogalmazása szerint) az az állapot, melyben az egyén magatartását szabályozó normák, törvények (a-, nomos) ereje megszűnik, elvész. A mai amerikai társadalom mindenki elé kívánatos célként tűzi ki a gazdasági jólétet és a társadalmi emelkedést. Ennek ellenére bizonyos emberek, embercsoportok számára mindkét cél elérése lehetetlen (relatív deprivatio); viszont jelenlegi, adott helyzetük elviselhetetlen. Ez az, ami félelmeket, ellenségeskedést, neurosist, antiszociális magatartást vált ki. Saját, tradicionális kultúrájuk normái is meggyöngültek, egy egészen másjellegű kultúrával szoros, kényszerű kapcsolatba kerültek ugyan, de annak normáit még nem tudták integrálni, ez okozza a ,, cultural confusion"-!. E kettő a relatív depriváció és a kulturális zavar(odottság) váltja ki az anomiás depression Az anomiás depressió súlyosságát a ,, Why Indian People Died" (miért halnak meg az indiánok?) c. fejezet szemlélteti. Nem csak a cím, tartalma is megdöbbentő: statisztikai adatokat közöl. Brit Columbia indián lakossága között a baleset okozta halál háromszor, az öngyilkosság okozta halál kétszer gyakoribb, mint a teljes népességben, ez utóbbi 60—70%-a a 15—29 éves korcsoportra esik! Az alkoholos májcirrhosis gyakorisága háromszor, s a többnyire alkoholos befolyásoltság állapotában elkövetett gyilkosság számaránya is jóval nagyobb az indián populációban. E számadatok frappánsan bizonyítják a — freudi és adleri neurosisoktól különböző anomiás depressió meglétét és súlyosságát. Az 5. fejezetben a beavatás (= spirit illness) gyógyításának folyamatát ismerteti. A beavató régi ,, spirit dancer" vagy sámán (előbbi is samanisztikus funkcióban szerepel) útmutatása nyomán és segítségével a „halál — újjászületés" szimbolikus drámáját játsszák el („újjászületése" után valóban úgy bánnak vele, mint csecsemővel, onnantól számítja korát stb.). Az újjáéledt indián szertartások igen értékes therápiás hatással rendelkeznek (nem csak a táncosokra, hanem még az alkalmi résztvevőkre is!): foglalkoztatási és csoport psychotherápia (samanisztikus gyógyító hatások), kathartikus lereagálás, psychodráma (a táncos mindig eljátssza első „spirit possession" állapotát, eközben újra trance állapotba jut); én-támogató és fizikai tréninget jelentő hatása révén. Az „Indián Healing" szerzője ki meri és ki is tudja mondani, még olyan tekintélyekkel szemben is, mint G. Devereux, vagy A. Kroeber, hogy a sámánok nem ideg-, vagy elmebetegek, de még csak nem is csalók, hanem „szociál-psychiatriailag megalapozott és meghatározott jelenséggel állunk szemben". Diószegi Vilmos kutatásai és publikációi óta a sámánizmus kérdése élénken foglalkoztatja a különböző területeken dolgozó magyar szakembereket. W. Jilek könyve — egyértelmű és határozott, nem tekintély-érveken alapuló állásfoglalása — bizonyára igen jó segítség lesz számukra. Haszonnal forgathatnák hazánkban és a szomszéd több vagy soknemzetiségű országokban is, mert a kisebbségek problémáinak megértéséhez egészen új nézőpontokra, megoldásához új lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Grynaeus Tamás
