Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KÖNYVSZEMLE - Gillespie, Neal C.: Charles Darwin and the problem of creation (Lambrecht Miklós)

jutottak el) kéziratban vészelte át a háborút. Az ötvenes évek közepétől ismét szervezetten folytatták a munkát, nemzetközi könyvtárosgárdára támaszkodva. Nemcsak a további kötetek anyagát gyűjtötték, de az addig megjelenteket felülvizsgálták, kiegészítették. Ennek eredményeként — 1968-tól -- egymás után jelentek meg a második kiadás kötetei, most pedig már az új — eddig meg nem jelent — anyag közlése is megkezdődött. Az egyes példányok leírásán túl fontos mutatók is csatlakoznak a kötetekhez, rövidítés-jegyzék, a felhasznált irodalom jegyzéke, illetve a lelőhelyek rövidítésének feloldása, pontos megnevezése. Kapronczay Karalin Gillespie, Neal C. : Charles Darwin and the problem of creation. Chicago

—London, University of Chicago Press, 1979. Xllf, 201 p. A darwinizmus immár 120 éves irodalma koronként változó intenzitással, de állandóan gyarapszik. Bizonyos évfordulók különösképpen fokozzák az irodalmi termés bőségét, de maga az a tény, hogy a „Fajok eredete" 1859. novemberi első megjelenése óta a kutatókat és filozófusokat még mindig, állandóan foglalkoztatja ez a sokirányba ható elméleti próbálkozás, ez egymagában bizonyítja a darwini mű elévülhetetlenségéí. Gillespie, a Georgia Állami Egyetem történész professzora sorra veszi a 19. század két nagy és egymással szembenálló irányzatának: a pozitivizmusnak és a kreacionizmusban kifejezett teremtéshitének irányzatait. Két ismeretelméleti irányzat szembenállásának bemutatása alkalmat ad a szerzőnek két modern „tudományfilozófiai" nézet kritikus alkalmazására. Michel Foucault francia író (1966 és 1969-ben) a tudás, illetve megismerés „archaeologiája" az egyik és Thomas S. Kuhn amerikai tudománytörténész elmélkedése a „tudományos forradalmak szerkezetéről" (1962, 1970) a másik. Persze bőven utal itt Darwin kortársaira is, mint egyik első mesterére, A. Sedgwickre, a nézeteit lényegesen befolyásoló Ch. L

yell geológusra és Argyll hercegére, mint amatőr, de hívő természetbúvárra. Külön fejezetet szentel a „különleges teremtéshit"-nek, rámutatva az angol és amerikai természetbúvárok idevágó felfogásbeli különbségére. Továbbiakban bemutatja Darwin és a pozitivista tudomány viszonyát, a Fajok eredetében érvényesülő és a kreacionizmus ellen irányuló tudományos vértezetű támadást, de ugyanígy a teológiai visszahatást is. Érdekes problémakör az evolúció zajlásában felismerhetőnek vélt alapterv érvényesülése. Eszerint valamilyen tervnek megfelelően bontakozik ki a fejlődés folyamata, e feltevés viszont metafizikai asszociációkra késztethet. A DNS-ben — ha úgy tetszik — végeredményben egy „alapterv" érvényesül, amelyet azonban metafizikamentesen értékelhetünk. A könyv lényege a darwinizmus világnézeti kihatásainak bemutatása, amit szellemesen allegorizál a borítólap rajza is: az öreg Darwin bal szemgödrében fekszik Ádám és kinyújtott keze Michelangelótól oly érzékletesen megfestetten megérintődik az Úr ujjától. A gazdag jegyzetanyag és bibliográfia bőségében keresgélve két jelenség vehető észre. C. von Nagelin kívül talán egyetlen más német szerzőt sem idéz a szerző. E jelenség azért is kirívó, mert a mi közép-kelet-európai ismeretkörünkben nélkülözhetetlen lenne egy ilyen világnézeti vitaanyag bemutatásában pl. E. Haeckel sűrű idézése. A másik jelenség nem éppen sajnálatos, de feltűnő. A jelenkori gazdag darwinista irodalomban külön irányzatot képvisel a szociológiai kihatások vizsgálata. Problematikájuk érdekes, de ennek elismerése mellett se tévesszük szem elől, hogy nem ez a darwinizmus lényege. Lambrecht Mik/ós