Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KÖNYVSZEMLE - Ficino, Marsilio: The Book of Life (Magyar László) - Fromm, Erich: Sigmund Freud Psychoanalyse — Grösse und Grenzen (H. Szende Klára )

Ficino, Marsilio: The Book of Life. A Translation by Ch. Boer of Liber de Vita. Spring Publications Inc., 1980. 217 p. 1433-ban elesett Bizánc. A bizánci értelmiség egy része, köztük két oly nagy szellem, mint Gemiszthiosz Plétho és Joannész Argiropolosz, Cosimo Medici csodálatos Firenzéjében keresett menedéket, terjesztve s virágoztatva mindazt a műveltséget, amelyet addig hazájuk vallási, politikai és földrajzi elszigeteltsége elzárt a nyugat elől. Ebben az inspiratív környezetben nevelkedett Ficino (1433—1499), s itt írta három könyvből álló művét, a ,,

Liber Vitae"-t is. A mű hűen tükrözi a Ficinót ért hatásokat: Galénosz. a skolasztika. Platón, az asztrológia, a mágia s a kabbala tanításai egyaránt megjelennek benne — ami egységét adja az épp e keverék sajátos reneszánsz jellege. Az első könyv az értelmiségnek szóló dietétika, a második (melyet a mi Mátyás királyunknak ajánlott) egyfajta makrobiotika, a harmadik pedig arról szól, hogyan élhetünk összhangban a mennyekkel, azaz a kozmosszal. E három könyvet két rövidebb tanulmány egészíti ki, az első Ficino válasza a művét ért vádakra, a második életfilozófiájának kivonata. A mű nem csak bölcseleti, irodalmi, eszmetörténeti, de orvostörténeti szempontból is igen érdekes, hisz csíraként benne rejlik mindaz, ami azután a 16. sz. nagy orvostudományi forradalmának jellemzője lett: a régi újjáéledése és az ennek kritikájából, szintéziséből születő új. A Liber Vitae" (Az élet könyve) első angol fordítása értékes bevezető tanulmányával bizonyára nagy örömöt okoz szakembernek és laikusnak egyaránt, hiszen eddig a munka nemhogy modern nyelven, de latinul sem volt hozzáférhető. A kötetet tárgymutató és kislexikon egészíti ki. Magyar László Fromm. Erich: Sigmund Freud Psychoanalyse — Grösse und Grenzen. München, Deutscher Taschenbuch Verlag, 1982. 145 p. Erich Fromm látszólag vitába száll mesterével, Sigmund Freuddal, aki szerinte foglya volt a polgári társadalom gondolatvilágának, ugyanakkor elismeri zsenialitását és mint felfedezőt Galilei és Darwin mellé állítja. Szemére veti Freudnak, hogy karakterisztikus polgári gondolkodásával felfedezéseit korlátok közé zárta, és ugyanakkor rámutat arra, hogy a pszichoanalitikus theoria az igazság, a valóság elvén alapul. Elismeri, hogy Freud bővítette az igazság, illetve a valóság fogalmát azzal a nagyszerű felfedezésével, hogy a valóság nemcsak az, amit tudatosan hiszünk, vagy gondolunk, hanem az is, amit a tudat alá elfojtunk, mert nem szeretnénk rágondolni. Freud ezzel megmutatta és tapasztalataival alá is támasztotta, hogy egy ember gyógyulásának útja az igazi belátás. Annak meglátása, hogy a valóság tudata megszabadít és gyógyít, Freud legnagyobb teljesítménye, mert ennek az elvnek felhasználásával vált a pszichoanalitikus gyógyítási mód lehetővé és eredményessé. Fromm célja nem a freudi elmélet revíziója, sem a neofreudizmus, hanem a freudi elmélet kritikai magyarázata a történelmi materialista filozófia alapján, ellentétben a polgári társadalmi filozófiával. A fülszöveg írója szerint Fromm könyve a szakértőknek szóló provokáció. Ha provokációnak nem is nevezhetjük, annyi azonban bizonyos, hogy Fromm könyve számos ellentmondást rejt magában. H. Szende Klára