Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KÖNYVSZEMLE - Alber, Jens: Vom Armenhaus zum Wohlfahrtstaat (Kapronczay Katalin) - Berridge, Virginia—Edwards, Griffith: Opium and the People (Buzinkay Géza)
KÖNYVSZEMLE Alber, Jens: Vom Armenhaus zum Wohl fahr Staat. Analysen zur Entwicklung der Sozialversicherung in Westeuropa. Frankfurt —New York, Campus Verlag, 1982. 280 p. A kötet egy új sorozat — Europäische Sozialwissenschaftliche Studien — első kiadványaként került az olvasók kezébe. A szerző a komparatív kutatás és az empirikus mikroszociológia eszközeivel tárja fel a szociális biztosításügy fejlődését a 19. századtól az 1980-as évekig. A társadalom szerkezetének változásaival összefüggésben mutatja be a szociális biztosításügy alakulásának legfontosabb lépcsőfokait és megpróbálja a további fejlődés útját és pespektíváit is felvázolni. Arra a következtetésre jut, hogy a nyugati államok biztosításügye a többség kívánságának megfelelően, a marxista eszmékkel konfrontálva alakult ki. Az újszerű analízis törekvése, hogy megismertessen mindazzal az összefüggéssel, amely az ipari és politikai fejlődés, valamint a biztosításügy intézményesítése között fennáll. A szociális biztosításügy helyzete a nyugat-európai társadalmakban komoly politikai erőt képvisel és a gazdasági élet meghatározója. A kötet fontos kiegészítői a vizsgálódások számszerű adatait feltáró grafikonok, táblázatok, statisztikai sorok. A művet bőséges jegyzetapparátus gazdagítja. Kapronczay Katalin Berridge, Virginia— Edwards, Griffith : Opium and the People. Opiate Use in Nineteenth-Century England. London—New York, Allen Lane/St Martin's Press, 1981. 30+370 p., 20 ill Magyarországon régebben kevéssé ismerkedtek meg a kábítószerekkel — ezek funkcióját általában az alkohol töltötte be —, s elsősorban irodalmi ismeretek révén szereztek tudomást arról is, hogy Nyugat-Európa egyes országaiban mennyire hódítanak. Anglia volt e szempontból az egyik leginkább érintett terület. A 19. század első felében mindennapi gyógyszerként használták az ópiumot, akárcsak manapság az aspirint. Szabadon lehetett árusítani, s háziszerekben ugyanúgy alkalmazták, mint különféle gyógyszerkészítményekben, különösen nyugtatóként. Mára merőben megváltozott a helyzet: az ópium veszélyes drogként szigorú ellenőrzés alatt áll. A változás — mely a múlt század második felében ment végbe — okai között csak részben játszott szerepet a kábítószer valódi egészségügyi veszélyének felismerése. Ez a munka bizonyítja, hogy a társadalmi következmények — és előítéletek — is mennyire pozitív szerepet játszottak e folyamatban. Két jelentős tényező volt: az északi iparvárosok munkásosztályában terjedő ópiumfogysztás felfokozta a félelmet a középosztályban, amely eltúlzott következmények rémképeit hirdette az osztályfeszültségek növekedése közepette; ráadásul az orvosi és gyógyszerészi rend növekvő önállóságával és befolyásával együtt jelentkezett az a törekvésük, hogy általában a gyógyszerfogyasztást ellenőrzés alá vonják, kiküszöbölve az öngyógyítást. A századvégre a kábítószerfogyasztás már betegségnek minősült, társadalmi kórként tekintettek rá, s ennek a folyamatnak eredményeként született meg 1920-ban a kábítószer-törvény (Dangerous Drugs Act). H.
