Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly—Szemkeö Endre: A magyar ápolónőképzés kezdetei
alapelveit, amely igazodott az általános és szakirányú oktatás alapelveihez és követelményrendszeréhez. Az új tanterv szerint — egységesen megkövetelt előiskolázottság mellett — az általános képzés egységesen két év, amely után egyesztendős szakirányú továbbképzés során védőnőkké képezték ki a jelölteket. A képzési formák után kiadott oklevelet az állam garantálta, sőt az ekkor kiadott rendeletek szerint bizonyos munkaköröket csak az Állami Ápoló- és Védőnőképző Intézetben kiadott oklevéllel rendelkezőkkel lehetett betölteni. 30 Az ápolónőképzés szakmai irányítására, életre hívták az Országos Közegészségügyi Intézet felügyelete alatt működő Állami Ápoló- és Védőnőképző Intézetet (1929) — mint képző és módszertani központot —, amelynek elfogadott tanterve és követelményrendszere általánosan kötelezővé vált minden ápolónőképzéssel foglalkozó intézmény számára. A debreceni egyetemmel történt megegyezés értelmében az ott folyó képzést is állami rangra emelték, de itt elsősorban ápolónőket, Budapesten védőnőket képeztek ki. Hasonló megegyezés történt a Vöröskereszttel és a Magyar Ápolók és Ápolónők Országos Egyesületével is, az előbbi Sátoraljaújhelyen megnyitotta második képző intézetét (1927), míg az utóbbiak nagyobb városokban indítottak tanfolyamokat. A Vöröskereszt is biztosította ápolónőképzésén belül (vagy továbbképzés jelleggel az oklevéllel rendelkezőknek) a szakosodást, kiválóan képzett szociális és egészségvédőnőket adott a magyar szociális gondozásnak. Ezzel egyidőben kibővítette a hat héttől három hónapig terjedő — erősen felvilágosító jellegű — csecsemő- és gyermekgondozónői, a házibetegápolói és önkéntes ápolónői tanfolyamait, sőt az Ifjúsági Vöröskereszten keresztül ezt népszerűvé tette az ifjúság körében, mintegy előiskolát képezett a későbbi ápolónőképzéshez. E formák kialakítása mellett intézkedések történtek a továbbképzésre is, a korábban oklevelet szerzettek továbbtanulásának biztosítására. Ezzel valójában befejeződött az egészségügy és a betegellátás szempontjából oly lényeges ápoló- és védőnőképzés állami ellenőrzés alá vonása, az állami oktatás rendszerébe történő teljes beépítése és az orvostudomány követelményrendszeréhez történt hozzáigazítása. Az új rendszer olyan rugalmas kereteket biztosított, hogy a hagyományos képzőintézetek (pl. Vöröskereszt, Egyesület, a felekezeti szervezetek stb.) könnyen beépülhettek az új formába, sőt mindenütt érvényesült az egységes oktatási és szakmai követelményrendszer. Zusammenfassung Die Spezialisierung in der Medizinwissenschaft und die Veränderungen im Krankenhauswesen haben in der Mitte des vergangenen Jahrhunderts neue Forderungen dem Wärterpersonal gegenüber gestellt. Die Fertigkeiten der Ordensleute galt als Beispiel. Durch die rasche Entwicklung mußten aber auch weltliche Personen engagiert werden, deren fachliche Ausbildung den gesundheitlichen Behörden zur Ausgabe gestellt war. Schon im Reformzeitalter sind mehrere diesbezügliche Propositionen zustandegekommen, aber erst zur Zeit des Freiheitskampfes von 1848/49 ist der erste Versuch einer Einbeziehung freiwilliger Frauen ins Gesundheitswesen gemacht worden. Die Leitung dieser Arbeit war dem Landesinstitut für Ausbildung der Krankenschwestern anvertraut, das in diesem Interesse ins Leben gerufen wurde und an dessen Spitze Zsuzsanna Kossuth stand. :í " Birtaian Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére. Orvostört. Közi. 87—88 (1979). 181—218.
