Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly—Szemkeö Endre: A magyar ápolónőképzés kezdetei

és egyházi betegápolók részére. Ez a tanfolyamszerű kiképzés később csak a Rókus kórházban maradt meg, ahol a rendtartás szerint a fizetett világi betegápolók kiképzéséről és begyakorlásáról a kórház fősebésze gondoskodott.

4 A múlt század közepéig valójában változatlan maradt a XVITI. század végén kialakult kórházi ápolási gyakorlat, az ápolók és ápolónők szakmai felkészítésének formája, akik többségét továbbra is a szerzetes rendek biztosították, bár egyre nagyobb szerepet játszottak a világi személyek is. Igaz, a szerzetes ápolók szakmai felkészültsége ellen nem merült fel kifogás, bár orvosi részről gyakran hangoztatták, hogy több időt töltenek a betegek lelki problémáival, mint az orvos utasításának végrehajtásával. A reformkor végén már több javaslat született arra vonatkozóan, miként lehetne a betegápolásba nagyobb létszámú világi személyt bevonni, ezzel biztosítani a kórházi gyógyító munka feltételeit. Természetesen e javaslatok nem kívánták kirekeszteni a szerzeteseket a gyógyító munkából, csupán reálisan mérték fel a rendek lehetőségeit, szakképzésük korlátait, így a polgári személyek, elsősorban a nők bevonásában látták az egyre aggasztóbb ápolásügy kérdésének megoldását. A MAGYAR SZABADSÁGHARC BETEGÁPOLÁSA Az 1848/49-es magyar szabadságharc idején a Honvédelmi Minisztérium talán Európa legkorszerűbb elveken alapuló betegápolását teremtette meg, bár ez a honvédség szervezésével és az egészségügyi szolgálat átszervezésével függött össze. 1848 őszén, a honvédség megszervezésének idején a betegápolás (a kórápolás) kérdése csupán másodrendű feladat volt a honvédorvosi kar és a tábori kórházi hálózat felállítása mellett. Az új honvédség, kezdetben, a betegápolás kérdésében, a már hagyományos katonai gyakorlat mellett foglalt állást, így polgári személyekből és idősebb nemzetőrökből alakította ki kórápolói gárdáját. Stáhly Ignác, a honvédorvosi kar főnöke, első szemléje során lehangoló állapotokat talált: például 1848 novemberében csak saját fizetéséből biztosított „különdíj" ellenében tudta visszafogni a kórápolókat, nehogy a kitört kolera elől elhagyják szolgálati helyüket. Stáhly, éppen a betegápolók szak képzetlensége miatt, bízta meg Eckstein Ferencet, hogy a polgári és katonai kórházak ápolói részére külön-külön tanfolyamot szervezzen. A polgári és katonai egészségügy szétválasztása után Stáhly Ignác már csak a katonai betegápolók részére kért engedélyt Kossuth Lajostól, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökétől. Az engedély szerint Eckstein Ferenc irányítása mellett a Szvetenay utcai tábori kórházban indult volna meg a katonai kórápoló tanfolyam, amelyen a külön idevezényelt honvédeken kívül részt vehettek a katonai szolgálatot vállalt sebészhallgatók is.

5 A betegápolás kérdése a Honvédelmi Minisztérium VII. (orvosi) osztálya feladatkörébe tartozott, amelynek élén Stáhly Igncic 1848 őszén megszervezte a honvédorvosi szolgálatot, elindította a tábori kórházak szervezését, megnyitotta a hadiorvosi tanfolyamot, meghatározta a tábori (honvéd) orvosok és beosztottjaik munka- és feladatkörét. Valójában még szervezés folyt, amikor 1848. december elsején Windischgrätz csapatai átlépték a határt és megindultak Pest irányába. A lassan visszavonuló honvédség 1848. december 31-én feladta Pest-Budát és a Tisza vonalán rendezkedett be védelemre. A Debrecenbe 1 Kapronczay Károly: A magyar kórházügy első reformja a XV111. században. Orv. Hetil. 1981. 122. évf. 22. sz. 1337—1339. :

' Zétény Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Bp. 1848. 37. OL. H.2. (Honvédelmi Bizottmány) 1848/6042.