Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: Magyar—francia orvosi kapcsolatok a 18. század végéig
empirikus borbélyoknak színvonaláról alkotott általános véleményről tanúskodik. Bár az újabb kutatások szerint ez a vélemény egyáltalán nem általánosítható, hiszen a számos képzetlen sebész mellett akadtak olyanok is, különösen a szabad királyi városokban, akik megfeleltek a korszerű követelményeknek. 13 Nem biztos Petrycy J. orvosnak francia eredete, aki 1636-ban érdekes balneológiai írást adott ki a ruzsbachi fürdőről, mely sokáig nem vesztette el aktualitását. 14 * Az 1616—1618-as években a Szepsi községből származó Csombor Márton hosszabb utat tett Franciaországban, és benyomásait egy úti beszámolóban örökítette meg. Egyik részlete számot tarthat az orvostörténészek érdeklődésére is. Az a rész, ahol leírja a francia királyok gyógyító tevékenységét: a hiedelem szerint kézrátevéssel gyógyították a golyvát. Élményéről mint szemtanú számol be: „Innen mentünk Saint-Germain-be, ahol az királynak szép udvarháza [vagyon]. Itt láttam, hogy az király a golyvásakat pünkösd második /lapján gyógyította, számszerint kilencszázat és tizenötöt, mely dolog felöl így érts: A francia királynak olyan tulajdonság adatott (Istentől vagy honnan'/ tégy ítéletet) nemzetségről nemzetségre, hogy amaz embernek torkán támadott golyvákat, kezének csak illetésével kigyógyíttya, minden orvosság nélkül, [sőt] az mi nagyobb, amaz undok varakat, kiknél ember rútabbakat nem látott. Efféle búcsú járókat nagy számban talál az ember minden időben itt Párizsban, az kik alkalmas időt várnak a királyhoz való menetelre, hogy meggyógyítassanak." A Magyary-Kossa szerint „szűkszavú és józan felfogású" magyar utazó, akit az „Istentől vagy honnan" kapta ezt a hatalma kitétel is jellemez, nem bocsátkozik a szertartás leírásába, mely következőképpen zajlott le: A betegeket már korán reggel összegyűjtötték, a király orvosai megvizsgálták őket és visszautasították a nem komolyan betegeket, a többieket meg letérdepeltették. A király ezután kíséretével bevonult a terembe, és mindegyik betegnek az arcát a kereszt jelével jelölte meg, jobb kezével a beteg homlokától az állig és egyik fülétől a másik föléig haladva, miközben azt mondta: „Le roi te touche. Dieu te guérit" (A király érint, az Isten meggyógyít Téged). Közben a király első udvari orvosa a beteg fejére helyezte kezét. Mikor a király eltávozott, kincstárnoka mindegyik betegnek alamizsnát adott ezzel a figyelmeztetéssel: „Priez Dieu pour le roi" (Imádkozzál Istenhez a királyért). 10 * Végül meg kell említeni azon neves magyar orvosokat, akik a 17. század második felében, illetve a 18. században francia egyetemeken végeztek orvosi tanulmányokat. Id. Rayger Károly (1641 —1707), ifj. Rayger Károly atyja, pozsonyi orvos, tanulmányait Altorfban (1659), Wittenbergben és Leydenben (1665) kezdte, majd Franciaországban folytatta: Párizsban és Montpellier-ben, illetve Strassbourgban, ahol megszerezte az orvosdoktori címet. Párizsban sebészetet és anatómiát tanult, Montpellier-ben pedig botanikát. Mindezen tanulmányok mély hatással voltak szakmai fejlődésére. Amit Párizsban elsajátított, érthetővé teszi nagy érdeklődését a sebészet iránt, mely egyebek között abban is megnyilvánult, hogy utóbb ő volt az egyetlen a magyarországi orvosok ,:i Magyary-Kossa i. m., 111. 1675. sz. 11 Petrycy, L: De Rusbachiensibus et Leukoviensibus thermis in Scepusio. H. n. 1636. Magyary-Kossa i. m. II. IS—19. (A királyi érintés gyógyító erejéről.)
