Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete

pálinkával". A magyar—német lakosságú Kisvejkén „... a lakossok pedig éppen orvossággal nem élnek". d) A magyar—német vegyes lakosságú Zomba németjei „. .. rész szerént Elszászból, rész szerént Schvartzvaldból. . . " költöztek ide. Egyaránt jellemző, hogy A helységnek orvossá nints, de a lakosok is inkább orvosság nélkül vágynak: ha megbetegesznek, többnyire házi orvosságokat használnak." e) Valamivel előrehaladottabb a magyar—német vegyes lakosságú Váralja: „... Orvosa nints. Patikai orvossággal kevesen, hanem inkább házival élnek." f) Az adatok közül kiválik a polgárosodottabb Bonyhád, a vidék központja, ahol „.. .Egy rendes, és két seb orvossai vágynak, és a lakosok betegségekben rendessen Orvossággal élnek". Itt a katolikusok „Sváb Országbul", az evangélikusok a „Vűrtenbergi HertzegségbüE' valók. Ezek után tekintsük át a szín-német lakosságú völgységi falvak adatait. Rendszerezzük a sajátos szemléletre utaló megfogalmazásokat! Falvak, ahol orvosságot nem használnak.

113 - Ahol csupán házi orvosságot használnak, orvost nem vesznek igénybe.

114 — Csak a legnagyobb szükségben, végszükségben.

110 — „Szükségképpen."

11

^ — Többnyire orvossággal élnek, orvost vesznek igénybe.

11

' Adataink igen sokszínűek. Az orvos-igénybevételnek, a gyógyszerhasználatnak szinte teljes skáláját, viszonyulásmódját megadják. Úgy tűnik, hogy az orvos helyben-léte, a polgárosodottság, a más társadalmi rétegekkel, más etnikumokkal való érintkezés a magasabb nívójú egészségkultúra irányába hatottak. A kérdéses levéltári anyagban két olyan megfogalmazásra is akadtam, melyek az egészség — betegség-magatartást a vagyonosodottság szintjéhez kapcsolják. a) A német Aparon „.. . Orvossággal tsak a tehetőssebbek utolsó szükségben élnek" írták. b) A „Sváb Országbul" származó, „Stifolicrek"-nek csúfolt mucsiak : „. . . Orvos nintsen, és azért tsak a tehetősebbek élnek orvoságai." [!] Hogy miért, arra a területünkön kívüli falvak egy-egy válasza adja meg a magyarázatot. A német Várdomb összeírása szerint az orvost, gyógyszert a szegény „... pénzzel nem győzné..." Németkér összeírása szerint pedig a szegényebbjenek marad a háziszer, orvosi szerekkel a „néhány vagyonosabb" él. "

:í Kakasd, Belac, Ladomány: „... Orvos a helységben nem találtatik, és a nép nem is el orvossággal" 111 Szálka: „... tsupán házi orvossággal élnek a lakossok... " Mőcsény: „... Orvossá nintsen, hanem házi orvosságokkal élnek..." Ugyanezt írják Grábócról és Cikóról is. Murga lakói „. .. minden féllé házi orvossággal orvosolják magokat". 115 Závod Fuldából származó német lakóiról írják: „...a lakossok pedig még a legnagyobb szükségbe is az orvosság éllésre állig bírhatók." Lengyel falu ugyanonnan származó lakóiról: „... tsak a leg nagyobb szükségben, akkor is nagy erőltetéssel élnek." m

Tevel lakói svábok. E falunak 1829-ben „... Van egy orvossá, és szükségképpen nyavaláskodásokban orvossággal élnek..." 117 Nagymányok németjei „Frankok, Schvábok, Elzzászok, Pfaltzok és Türingiek." Seborvosuk van, orvossággal pedig „... szoktak élni..." Az „Odenvald és Frankién Tartományokbul" származó mucsfaiak a nagymányoki és teveli orvosokat szokták betegjeikhez elhozatni. „Többnyire orvossággal élnek... " — mondja az összeírás. Majos evangélikus németjei „Orvosságokkal élnek... de orvos a Helységbe nintsen." A sváb Kisdorogon „... Vagyon a helyben orvos, élnek is a lakosok közönségessen orvossággal." A „Darmstadti, Bádeni Herczegségbül. . . Szász Országbul... " származó izményiek a nagymányoki orvost szokták elhozatni. „... Többnyire orvossággal élnek" — írják róluk.