Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete

A TÖRTÉNETI ÉLETMÓD NÉHÁNY ORVOSI—EGÉSZSÉGÜGYI VONATKOZÁSA /. Vallási és lokális endogámia A német falvakban többnyire azonos vallásúak laktak. Említettem, hogy ez volt annakidején a telepítés egyik alapelve. Az egyes falvak eltérő tájszólásban beszéltek. Bonyhádon pl. a katolikus és evangélikus német tájszólásáról megismerte egymást. A katolikus, evangélikus és református egymás között nem házasodott. A közös származás tudata és az azonos vallás már eleve meghatározta a falvak körét — a rokon falvakat — ahonnan és ahová házasodni lehetett. Ennek ellenére — a vagyon helyben tartása érdekében — számos helyen erős volt a falun belüli választás elvárása. Blandl György írja 1936-ban Nagymányokról, hogy kb. száz év óta „...az a felfogás kapott lábra, hogy a házasulandó korba lépő legényre, leányra szégyen volna, ha nem kapna a faluban házastársat."

12 Említik ezt Győrében és másutt: ,,. . .rossz a vére, ki más falukban csatangol. . . "

7,í 2. Társadalmi endogámia A feudális, majd a paraszti rétegződés — egy erősen a felemelkedésre összpontosított értékrendben — a falvakon belüli párválasztást is racionálissá tette. 1896-ban Kulcsár írja: ,,. . .a családi élet nagyon szoros. . . bár nem a szerelem az alapja, hanem az anyagi érdek: ez náluk a fő. . . a házasságkötésnél mindig az a kizárólagos szempont, hogy mentől több hozománya legyen a jövendőbelinek."

11 Blandl az egy-vallású, katolikus Nagymányokon belül két házasodási csoportról beszél: „...A lakosság törzse, a két század óta kialakult telkes és kisházas osztály száma csekély ahhoz, hogy tagjai hosszabb időn át összeházasodhassanak anélkül, hogy 4—5 nemzedék alatt az egész falu egymással vérrokonságba ne jusson."

10 A paraszti felfogás ezt már „rokonházasság''-nak tartotta. Hasonló volt a helyzet Izményben is. Külön utcákban laktak a szegénysorsúak. Különkülön házasodtak, a maguk köréből, de a falun belül. Több esetről tudnak, mikor kisgyermek koruktól „egymásnak szántak" léptek házasságra — ha már úgyis egymás mellett vannak a földek!''' 3. Vagyongyarapítéis és demográfia i feszültség A tradicionális megoldások nem bizonyultak megfelelőnek. Századunk első harmadára már jellegzetesen felismerhetővé vált a rokonházasság, sőt — viszonylag nagy számban — az unokatestvérek közötti házasság is! Blandl egy nagymányoki polgár hasonlatát idézi: „...Nagymányok olyan, mint egy gúzzsal átfont bokor, bármelyik szálát rántja meg az ember, vele rándul az egész."

17 A magyar falvakhoz képest emberöltőkkel később, csak a második világháború előtti évtizedekben jelent meg az egykezes. Kovács Imre híres könyvében példaként Alsónána, Bonyhád, Mórágy és Szálka német községek is szerepelnek. Vörös László írja a bonyhádi egykéről, hogy ,,.. .tisztán és kizárólag anyagi kérdés, de nem a vagyon 72 Blandl Gy. 1936. 289. 7:í Solymár I.—Solymárné E. K. 1981. 73 Solymár 1.—Solymárné E. K. 1981. 71 Kulcsár J. 1896. 266. 7

"> Blandl Gy. 1936. 289. 78 Solymár 1.—Solymárné E. K. 1981. 77 Blandl Gy. 1936. 289 10 Orvostörténeti