Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága
Bevezeti az életmód szót és utal a szerzett tulajdonságok örökölhetőségére: „A gyermek egészsége és ereje igen sokat függ a szülének életmódjától.. . a fogantatás előtt és azután." (40. p.) Két emlegetett népi kifejezésmód, a szülés és a lebetegedés között választási lehetőség nyílt. Domby a szülés mellett dönt, ezt fogadja el a későbbiekben a tudományos nyelv. „Ez a munka szülésnek vagy lebetegedésnek neveztetik." (28. p.) Az ép test fogalma fontos a műben. Hazánkban elsőként kerül ismertetésre az ortopédia fogalomköre: „Orthopedia az a mesterség, mely a gyermeknél a testnek rossz álláséit eltávoztatni és megjobbítani (igyekszik)." (128. és 146. p.) Az érzékelést így határozza meg: „Külső érzékenységekben értik ezt a benyomást, melyet a testnek bizonyos részeiben a külső akadályok tesznek és az érzőinak (idegek) által, melyek minden részben vágynak, a lélekkel (agy, központi idegrendszer) közlik summáson: abban áll azoknak az ő hasznok, hogy általok mindazokat, melyek a mi fenntartásunkra és gyönyörűségünkre jól vagy rosszul szolgálnak előre tudtunkra adják. Ezek azok a szolgák, melyeket a természet a mi oktatásunkra és szükségünkre adott. Öt neműeket számlálnak, olyanokat tudniillik: a látás, az hallás, a szaglás, az ízlés, és az érzés (tapintás). Vágynak természeti tudósaink, akik többeket számlálnak, de ha a dolgot eléggé megvizsgáljuk, mindnyájukat az érzés (érzékelés) alá lehetne vinni." (132. p.) Kitűnően írja le a nevetés lelki okait és fiziológiai folyamatát. „Minden állatok közt csak az ember az, aki tud nevetni. A nevetés olly munka, mely a léleknek érzékenységétől jön, mely a tüdőt mozgásba viszi, és azt az örömet, melytől a lélek megillettetik, tudtunkra adja (Mitől nevetünk) . .. lehet az mozgás vagy erősebb hangja a szónak, melyet tapasztalatunk vagy valamely víg vagy nevetséges dolgot a mai szemeink vagy képzelődésünk élénkbe terjeszt. Ez a természet szerinti nevetés." (207. p.) Leírja még a kényszerű nevetést is. Meghatározza könyve műfaját: „. .. az egészség megtartásának tudományában, mely tulajdonképpen a mi tanításunknak is célja." (210. p.) Kitalálja a találmány szót, és leírja jelentését: „Sokféle mesterségeknek és mesterembereknek találmánya sok szorgalmatosságot kíván: de a testnek kevés mozgást." (220. p.) A vérmérséklet szó helyett a temperamentum mellett dönt, mert a temperamentum szélesebb körű összetételt sugall. Domby már tudta, hogy nem a vér a lelki élet központja, mint azt a középkorban sejtették és sok szavunk utal e szemléletmódra. Domby nem akart mindenáron magyarítani, a pontosság is fontos volt számára. A népnyelvi szavakat azért szerette, mert azok arra mutattak, amiről szó volt. „A temperamentumon közönségesen értetnek bizonyos tulajdonságok vagy inktibb a mi testünknek volta, melly által mindenféle munkák jobban, vagy rosszabbul, egy vagy más féle módon véghez vitetnek." (209. p.) Egyszer temperamentum helyett a véralkat szót használja. A kolerikus alkatnál így írja le a külsőt: „Friss és szikrázó szem" (213. p.) és a jellemet: „Keményen szeret, szintoty keményen haragszik." A külföldi szerzők közül legtöbbször idézi Locke-ot. 83 Locke hatása a magyar nevelésre szinte könyvének 1693-ban történt megjelenése óta fennáll, a Ratio Educationisban is érvényesül. Pedig csak 1771-ben fordítják magyarra, s ez sem mondható túl sikeresnek. 84 Locke fordításának ismertetésekor sóhajt fel Ráth Mátyás, a Magyar Hírmondó 8:J Locke-ra hivatkozik: 24, 110, 149, 161, 199.; Mortonra: 55.; Buffonra: 62.; Montaigne-re: 173, 103.; Hallerre: 190.; Andryra: 146.; Hérodotoszra: 146.; Catora: 60.; Tacitusra: 36, 51.; Plutarchoszra: 50.; Julius Caesarra: 50.; Demoszthenészre: 49.; Chardinre: 44.; Strabónra: 44. 84 Locke fordítója Borosjenői gr. Székely Ádám.
