Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága
nek megfelelő tanácsokat sajátítja el belőle. Domby le is írja, milyenféle közlések vonatkoznak az értelmes „Orvosok és Borbélyok"' praxisába. „Ilyenek ezek: hogy a torokfájásnak vagyon olly neme, mellyben a lélekzö gégében valamely természet rendén kívül álló hártya nevekedik, és az embert gyakran megfojtja: hogy a fulasztó és sikoltó hurut, mint az himlő, tsak egyszer jön az emberre egész életében, és amelly gyermek azon által esett, azt attól többször nem kell félteni: hogy a Skarlát nevezetű hideg /éléstől a bőrön való ki-öt/és nélkül is, szerentsésen megszabadulhatni: hogy a fokhagyma a lapos gilisztáknak megölésekre és a belekből való kikergetésre igen hatalmas eszköz légyen: sat." Domby Sámuel üdvözli svéd kollégái pózmentes, lényegre törő, emberszeretettől Fűtött magatartását. Ez természetes, mondanák ma, de nem volt természetes Domby korában. J. Frank, a jeles bécsi orvos könyvet írt az orvosok elharapódzott ctikátlansága ellen, melyet Felsőőry Fülöp Sámuel sajószentpéteri orvos és szemorvos lefordított magyarra és ki is adott Miskolcon.'' 1 A terjedelmes könyv részletesen leírja a kóklerkedés és áltudományos magatartás minden ismérvét. Kitűnik, hogy általában lekezelték a betegek hozzátartozóit, nagyképűek voltak, még némi hókusz-pókuszolástól sem riadtak vissza. Éppen ezért emeli ki Domby Murray szavait a könyv orvosi etikai oldaláról. Nem magyarországi, európai jelenség volt a drága gyógyszerek előtérbe helyezése az egyszerű, könnyen beszerezhető, olcsó, hatásos gyógyszerekkel szemben. Szívesen javasoltak gyógyszerként drágakőport, ezüst, arany készítményeket, melyek hatástalanságáról a javasló éppúgy meg volt győződve, mint minden más orvos e korban. Murray, Frank, Domby és minden jóérzésű orvos szégyenkezett emiatt. A titkos szerek, areanumok csodálatos hatást ígértek a gyógyuláshoz, és csodadoktor hatását keltették a betegben. Nem véletlen, hogy a Grimm-mesékben is több helyen szerepel a csodadoktor," és hogy Fazekas Mihály Ludas Matyival kigúnyolja a csodadoktor típusát, a hiszékeny környezettel együtt. Velük kapcsolatban Domby így idézi Murray-t: „A könyv a mostani okos Orvosoknak gusztusokkal mindenben megegyez. Semmit sem tartanak a Mái Orvosok a Titkokról, úgy nevezett Arcánumokról, és az azokkal dicsekedőket utálják, s Kontár Orvosoknak tartják. Elválaszthatatlan tulajdonságainak állítják a valóságos jó Orvosnak, a nemes együgyűséget és az egyenességet." Az orvosságokról így ír Murray: „Az orvosságoknak, mellyeknek keveseknek, óltsóknak, könnyen megszerezhetöknek kell lenni, tulajdon neveikkel nevezik, nem kölcsönözvén azoknak érdemeket az aranytól, az ezüsttől, rubintól és egyéb drágakövektől. Nevetik a hosszú recipéket." Továbbá Domby elmondja Murray és Rosen nézeteit a beteggel való beszédmódjáról: „Értelmesen beszélnek a betegekkel, nem siketítvén meg az ő füleiket értelem nélkül való görög, s deák nevekkel és magyarázatokkal." Domby az előszóban felsorolja a magyarra fordított nevezetesebb külföldi könyveket. Tissot, Störck, Krancz, Plenk munkáit, s kiemeli Rácz Sámuel fordítói, alkotói tevékenységét. A jó orvosi könyveket kívánja szaporítani, amidőn „az ember szeretetivei teltyes Svéciai nagy Orvosnak a Közönségnek hasznára íratott tudós könyvét" lefordította és közzé tette. Szemére vetik Dombynak, hogy nem ismerte Csapó József 1771-ben megjelent munkáját a 119 oldalas Kis gyermekek ispotálja c. könyvét. Domby ezt írja ugyanis „a mi nyelvünkön a gyermekek nyavalyáiról illy gyönyörűséges és hasznos munka, tudtomra, 7fi A nemorvosokat az orvosok megesmerésére és kiválasztására vezérlő útmutatás. Frank József . . . a bétsi nagy ispotálynak első orvosa által magyarul pedig ... Felső Őry Fülöp Sámuel által Miskolcz, 1814. (Az 1813-ban alapított Szigethy nyomda egyik első munkája.) 77 Az idézett Grimm-testvérek gyűjtéséből a Csodadoktor és más mesék.
