Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZMÉNYEK — ELŐADÁSJOK - Krajcsovics Pál: Szemelvények a magyarországi rendőrorvosi szolgálat történetéből
SZEMELVÉNYEK A MAGYARORSZÁGI RENDŐRORVOSI SZOLGÁLAT TÖRTÉNETÉBŐL KRAJCSOVICS PÁL A rendörorvosi szolgálat kialakulásával és munkájával foglalkozó közlemény az elmúlt 40 évben hazánkban alig jelent meg. E tényt magyarázza a szolgálat tevékenységével kapcsolatban egyidőben kialakult titokzatosság, továbbá az, hogy a közelmúlt évtizedeiben — éppen az ismeretek hiánya miatt — bizonyos érdektelenség, sőt averzió mutatkozott e hivatással szemben. E tartózkodás azért is indokolatlan, mert a rendőrorvosi szolgálat évtizedekig számos olyan tevékenységet foglalt magába, melyek ma az állami egészségügyi szolgálat több ágának feladatát képezik. Számos dokumentum egyértelműen bizonyítja, hogy a közegészségügyi-járványügyi, a hatósági orvosi, a mentésügyi és a nemibeteg gondozás tevékenység alapjai a magyarországi rendőrorvosi szolgálat tevékenységében, már a kezdeti időszakban fellelhetők voltak. Az igazságügyi, korábban törvényszéki orvosi és orvosszakértői tevékenység pedig természetszerűleg mindenkor a szolgálat egyik speciális feladatát képezte. Az elmondottak ellenére a rendőrorvosi szolgálat kialakulásának nyomait korántsem egyszerű követni, bár a rendőri tevékenység már a legrégibb időkben kialakult. A rendőri szervezet nyomai megtalálhatók az egyiptomiaknál, a görögöknél és a rómaiaknál is [1]. A középkorban a rendőrség különösen a népesebb kereskedelmi, tengerparti városokban indult fejlődésnek. Németországban 1548 és 1578-ben adták ki az első "Rendőri Rendtartást", Franciaországban pedig I. Ferenc és Medici Katalin uralkodása alatt, melyeket Richelieu és Mazarin bővítettek ki [2]. Magyarországon a rendőrség szervezetére és tevékenységére vonatkozó, értékelhető adatok az 1800-as évekből származnak. Bár kétségtelen, hogy ez idő előtt is működtek különféle rendfenntartó szervezetek. Az 1445. április 4-én tartott országgyűlésen két főkapitányt választottak, akiknek többek között a rendfenntartás is a feladatuk volt. A középkor végén a városok belső területén már zsoldos rendőrség őrködött a közbinztonság felett. E szolgálatot még nem rendőrségnek nevezték. A rendőr szó 1823-ban fordul elő legelőször Márton József német—magyar diáklexikonjában. A mai értelemben vett rendőrség szó 1833-ban Fogarasi János diákmagyar műszókönyvében fordul elő először [3]. Az első szervezett rendőri egység, az ún, „fővárosi rendőrség" felállítását az 1881. évi XXI. tc. rendelte el. Eszerint „a fővárosi rendőrség", mint a m. kir. Belügyminisztérium alá tartozó s Budapest székesfőváros törvényhatóságától független állami szerv „az 1872. évi XXXVI. tc. alapján megalakult főváros összes bel- és külterületére" kiterjedő hatáskörrel látja el feladatát. E törvény 41.§-a említi először a rendőrség tiszti személyzete között az ún. „rendőri" orvosokat. A rendőrorvosi tevékenység feladatköre kezdetben eléggé bizonytalan volt. Kapcsolata az igazságügyi orvostannal nem volt vitatott, a kapcsolat mélysége, a munka profilja azonban időről-időre változott. Az ezekkel kapcsolatos vitákat Henke [4] „Lehrbuch der
