Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZMÉNYEK — ELŐADÁSJOK - Huszár Lajos: Egy katonaorvos kitüntetése 1859-ben

EGY KATONAORVOS KITÜNTETÉSE 1 859-BEN JZ/nnek a közleménynek az indító oka egy ezüst emlékérem, vagy talán helyesebben mondva egy jutalomérem, amelyet az osztrák birodalom hadseregéhez tartozó egyik katonaorvos nyert el különös körülmények között. Nyilvánvaló, hogy egy kitüntetés önmagában véve általában nem képez olyan jelentős eseményt, amelyik egy önálló közleményt megérdemelne, ezúttal azonban az emlékérem körül játszódó események olyanok, hogy érdemes velük kissé bővebben foglalkozni. A kitüntetett személy és a kitüntetés tárgyát képező jutalomérem nemcsak orvostörténeti szempontból nézve érdekes adalék, hanem a kettő együttesen olyan szemléletről is bizonyságot nyújt, amelyik mai szemmel nézve talán elég különösnek tűnhetik fel. A szóbanforgó katonaorvos egyébként a kitüntető érmet orvosi tevékenységért kapta, de lássuk most már a részleteket. A katonaorvosnak a neve Stark Ede, azaz a hivatalos iratok említése szerint Eduard Stark. Születési éve 1813. szeptember 5., és a születési helye az iratok megjelölése szerint Trentsin (vagyis a mai Csehszlovákiában levő Trencin), tehát magyar nevén Trencsén város, amelyik abban az időben Magyarországhoz tartozott, így Stark Ede magyarországi származásúnak tekinthető. A személyére vonatkozó életrajzi adatokat a bécsi Kriegsarchivban őrzött személyi lapjairól közöljük, amelyeknek a másolatait sikerült onnan megszerezni.

1 E személyi lapok tanúsága szerint Stark orvosi tanulmányai folyamán a három elméleti évet a pesti egyetemen, a két gyakorlati évet pedig a bécsi egyetemen végezte el. Itt 1838ban abszolvált és 1839-ben diplomát nyert, majd 1842. december 31-én végleg belépett a hadseregbe mint orvos, és ettől kezdve egyenes vonalban ívelt felfelé a katonaorvosi karrierje egészen az Oberstabsarzt I. Classe rang elnyeréséig, amelyet 1875. november 1-én kapott meg. Több mint három évtizedre nyúló katonai szolgálati ideje alatt igen sokfelé megfordult az osztrák hadsereg kötelékében. Nem kívánjuk itt valamennyi szolgálati helyét felsorolni, de azt meg kell említenünk, hogy a negyvenes években a Felső-Olaszországban (LombardVelence) állomásozó csapatokhoz került. Itt részt vett az 1848/1849-i hadjáratban, majd később az 1859-i harcokban, mely utóbbiakat az osztrákok az egyesült francia—szard csapatok ellen vívtak. 1859. június 24-én a solferinói csatában francia fogságba esett, amelyből csak július 5-én szabadult ki. Ezeknek az eseményeknek lett a következménye a szóbanforgó jutalomérem. Az ezt követő időkben különböző tábori kórházakhoz nyert beosztást, és két alkalommal kitüntetésben is részesült. Először 1858-ban kapta meg az arany érdemkeresztet a koronával, majd 1874-ben a Kriegsmedaille-t, minthogy részt vett az 1866-i olaszországi hadjáratban is. 1 Az iratok másolatai a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében. HUSZÁR LAJOS