Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Lambrecht Miklós: Az orvos- és biológiatörténet pozitivista irányzatának néhány előfutára
az emberiség ügyét, mint például Leonardo, Newton, Haller, Linné, Goethe vagy Virchow és legfőképpen Darwin. A most említendő bibliográfusok és orvostörténészek valóban nem voltak ilyen értelemben vett hősök, de — a munka megszállottjai voltak. Másképp Jöcher nem lett volna képes összeírni több ezer életrajzi adatot és az itt csak mellékesen említett Georg Rudolph Boehmer (1723—1803) sem a kb. 65 000 tételből álló természetrajzi bibliográfiát. 10 vagy Sprengel sem a több kiadásban állandóan bővített, háromról hat kötetre duzzadt pragmatikus orvostörténetét. Alkotó egyéniségük a feledés homályába merült, pedig műveiket ma is sokan tartjuk kézhez közel. Van közöttük lexikográfus, bibliográfus, szótáríró és orvostörténész, és mindegyikük közös vonása a fantasztikus méretűnek nevezhető munkateljesítmény. Teljesítményük mértékét még fokozzák a 18. század közepének, de még a 19. század elejének is azonos szintű kommunikációs lehetőségei. Mert hiába volt mindegyikük mögött gazdag könyvtár, ennek tökéletes kimerítése után maradt bőven kérdezni való, ezt pedig csak levelezés útján tehették fel más, akár idegen országbeli kollégáiknak. És az akkori postaviszonyok? Lovas postakocsival küldték szét kérdéseiket, amelyekre általában meg is jött a válasz, legfeljebb lassan. Úgy tűnik mégis, egész pontosan működhetett ez a döcögő információszolgálat, annak ellenére, hogy Európa szívében akkor is lezajlott jó néhány háború; elég csak a Hétéves háborúra, a Nagy Francia Forradalom intervenciós csatározásaira, vagy a napóleoni hadjáratokra gondolni. Tudósainkat mindez nem zavarhatta túlságosan, ők azért tető alá hozták meglepő alapossággal tervezett és jól szerkesztett műveiket. A legidősebb közöttük Christian Gottlieb Jöcher (Lipcse 1694. VII. 20. — Lipcse 1758. V. 10.) német orvos, történész és könyvtáros. Talán egész életében alig hagyta el szülővárosát, Lipcsét; ott tanult medicinát, majd teológiát, és 1732-ben történész professzor lett a bölcsészkaron. 1742-től vezette emellett az egyetemi könyvtárat, és évekig szerkesztette az egyetem periodikáját, az Acta eruditorumot. Bármennyire érdekes is lenne részletesebben megismerni mindennapi élete folyását, itt elegendő csak főművének jelentőségét méltatni. Ez a négy részre (kötetre) tagolt „Allgemeines Gelehrten-Lexicon" összesen 9708 fólió hasáboldalt tartalmaz, tehát kötetenként több mint ezer nagy oldalt. És ez a hatalmas mű 2 éven belül jelent meg 1750—51-ben Lipcsében, természetesen „Errata"-jegyzékkel. Túl enyhe kifejezéssel „szolid filosz" munkának nevezhetnénk Jöcher lexikonját, de annál sokkal több. Sok ezernyi címszava közt megtalálhatók az ókori klasszikusok éppúgy, mint a kelet-ázsiai egzotikus szerzők, de még a mitológia félistenei is, ha bármi közük volt a tudományhoz vagy éppen a gyógyításhoz. A középkori és újkori Európa alkotásaikban ma is élő tudósai, bővebben rendelkezésre álló adataik miatt, általában részletesebb feldolgozásban részesültek. Igen megbízhatóak és néha meglepően pontosak a naptári dátum-megjelölések. Éppígy megadja az életút fontosabb állomásait (tanulmányok, betöltött állások), és minél részletesebb bibliográfiát. A szerző szerénységére és minél pontosabb tájékoztatásra törekvésére jellemző a címszavak után található pár betűs rövidítések a 4. kötet végén olvasható 14 oldalas irodalmi forrásjegyzékre utalnak. Ebből az irodalomjegyzékből is következtetni lehet Jöcher olvasottságára, egyben rácsodálkozni a sok elődre, akik még egy ilyen „Jöcher"-nek is előfutárai lehettek. A mű használhatóságát bizonyítja az is, hogy az 1884—88-ban megjelent 6 kötetes legendás „Hirsch" számos címszava után a megjelölt források közt olvasható Jöcher is. Bármilyen tökéletes munkát végzett is lexikográfusunk, hamarosan kiegészítésre szorult az addig „csak" 4 kötetes mű is. Az első két pótkötetet Johann Christoph Adelung (Pomeránia 1732. VIII. 8. — Drezda 1806. IX. 10.) német filológus és főkönyvtáros állította 10 G. R. Boehmer: Bibliotheca scriptorum históriáé naturalis. 8. Vol. 1785—1789.
