Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

Folyóiratokból - Schriftenreihe für Geschichte der Naturwissenschaften, Technik und Medizin - 1981 (Tamáska Péter) - Die Waage — 1982 (H Szende Klára)

(1858—1923) Davos felett, a Schatzalpon nyitotta meg világhírű szanatóriumát. Ezt látogatta meg 1912-ben Thomas Mann, amikor feleségét Spengler doktor tüdőfertőzéssel kezelte. A schatzalpi szanatórium luxusával, orvosilag szabályozott napi rendjével, oly módon hatott az íróra, hogy „Varázshegy" című regényében örök emléket állított a szanatóriumnak. Bd. 21, HA. Bernhard Geue: Spielen als Therapie. Wie aus dem Zappelphilipp ein Baumeister wird. (172—176. pp.) Bernhard Geue írásának témájaként a játék-therápiát jelöli meg. Bevezetésében be is mutat egy jelenetet, amelyben egy kis fiú, aki az intézet várótermében lármás nyugtalansággal igazolja szüleinek panaszát, benn a szobában a kapott színes építőkockákkal játszva nemcsak, hogy megnyugszik, de nagy ügyességgel, tervszerűen konstruál. Az író felteszi a kérdést, hogy mi okozhatta a gyermek magatartásának e „kirobbanó változását"? A továbbiakban rámutat arra, hogy a kibírhatatlanul izgő-mozgó, ún. „Zappelphilipp"ek, akiket a felnőttek általában patologikus eseteknek tartanak, rendszerint nem azok, hanem egyszerűen áldozatai a gyermeket meg nem értő, keményen nevelő, drasztikus büntetéseket alkalmazó szülői nevelésnek. Visszatekintve a múltba a szigorú, sőt a brutális eszközökkel való nevelés volt a nevelési ideál. Hagyomány volt, hogy csak így nevelhető a gyermek —, úgyis mint a felnövő nemzedék — életrevaló, használható, komoly felnőtté. E felfogás példája a „Struwwelpeter": általánosan ismert, bizonyos fokig ma is közkedvelt könyv (Németországban). E könyv 1845-ben jelent meg Heinrich Hoffmann orvos tollából. Látszólag vidám, mulatságos verses történetek színes képekkel, a levestől irtózó, ujjszopó, szájtátó gyermek drasztikus megbüntetéséről. Mai szemléletünkkel tragikusnak látjuk, hogy Heinrich Hoffmann (1809—1894), a frankfurti elmegyógyintézet vezető főorvosa írta e könyvet, amelyet nemcsak hogy elsődleges nevelési eszközként használtak fel az intézetben, a lelkileg megzavart gyermekek osztályán, de mint irodalmi bestseller óriási lehetőséget nyújtott a gyermekek lelki rombolásában. A legismertebb gyermekkönyvek egyike volt, szinte valamennyi európai nyelvre lefordították. Nálunk „Kócos Peti" néven volt ismeretes. 20 évvel Hoffmann könyvének megjelenése után, 1865-ben egy másik könyv látott napvilágot Angliában. írója Carrol Lewis, polgári nevén Charles Lutwidge Dodgson (1832— 1898) „Alice's Adventures in Wonderland" címen, mely nálunk „Alice Csodaországban" néven ismert. Ezt követi 1872-ben a „Through the Looking-Glass and What Found There" („A tükrön átlépve és mit talált ott Alice?") című másik könyve. Az Alice-könyvek is gyermekkönyvként terjedtek el a világon. A frankfurti orvos a fiának, az angol matematika tanár és korának kiváló fényképésze Alice Liddel kisleánynak írta. Mégis a két könyv látásmódjában, így hatásában is merőben különböző. Alice különböző kalandokat él át, majd mint egy hosszú álom után visszatér a valóságba. Minden él és mozog, illetve mozoghat körülötte, fura figurák és furcsa állatok, melyek humorosan kigondolt fantázia alakok, cselekvésük és általában a történés meglepően változó. Minden lehetséges, akár csak a gyermeki lélek-világában. Az egész bizarr abszurditásában rendkívül szórakoztató, sajátságos, ún. angol humor hatja át, úgyhogy a felnőtt szakirodalomba is bekerültek paradox figurái. Bernhard Geue szerint a könyv egész világa messze van a felnőtt realitásától, és úgy rajzolja meg a valóságot ahogyan a gyermek próbál megküzdeni a körülötte lévő valósággal. A „Struwwelpeter" könyv a felülről néző iskolamester rémisztgetésével, az „Alice Csodaországban" a gyermek fantáziáján és érzésein át barátságos módon férkőzik közel olvasóihoz, és teszi érthetővé mondanivalóit. A játéktherápia is a gyermeklélekből kiindulva kísérli meg a kisgyermek-paciens helyzetében utat nyitni és látszólag megoldhatatlan konfliktusait megoldani. Erre a játék nyújtja az optimális lehetőségeket. A cikk írója utal Sigmund Freud munkásságára, amelynek köszönhető, hogy ma már tudjuk: az embert már az élet első kezdetén is érhetik károsodások. A játék adja azt a lehetőséget, hogy az ebből származó konflik-