Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
ADATTÁR - Szabó Attila — Sz. Tóth Magda: Zay Anna Herbáriumának gyógynövényei
példányt csak a Teleki Téka őriz, ennek a példánynak a címlapja szerepel a Fazekas Árpád által gondozott kiadásban is. A kutatás jelenlegi szakaszában négy kéziratos másolat megléte biztos, de a Teleki Téka 238, 243 és 447. számú kézirata kapcsolatoknak a tisztázását nem tekintettük a jelen feldolgozás feladatának. 0 Célunk mindössze az volt, hogy a Herbárium növénynévanyagának a feldolgozásával és rendszerezésével megkönnyítsük a további összehasonlító munkát. A XVII—XVIII. századi növényismeretet és felhasználást tükröző adattár áttekinthető rendszerezése nem csak az általános botanika, orvostörténet, gyógyszerészettörténet, botanikatörténet —• illetőleg amennyiben a növényismeretet a természettudományos műveltség szerves részének tekintjük, a művelődéstörténet —• számára érdekes és hasznos, de figyelemre méltó támpontokat találhat benne az agrártörténettel, a termesztett növények Kárpát-medencei elterjedésével foglalkozó kutató éppenúgy, mint a néprajzos és a nyelvész is. Az adattári részben közölt feldolgozás alapjául a Fazekas Árpád által használt, az Országos Széchényi Könyvtárban található kézirat hasonmás kiadása szolgált. A feldolgozás során a Melius Péter és a Lencsés György herbáriumainak, illetőleg orvosi könyveinek a növénynévanyagát rendszerező tapasztalatainkat hasznosítottuk. A szövegben előforduló növényneveket kicéduláztuk, a cédulákat betűrend szerint csoportosítottuk, majd a neveket az előbbi jegyzékkel összehasonlítva igyekeztünk a neveket bonatikailag azonosítani. Az azonosítás során abból az elvből indultunk ki, hogy a közhasznú füveskönyvekben elsősorban a közönséges, közismert és könnyen hozzáférhető növények fordulnak elő, olyan fajok, amelyek azonosítása botanikailag képzetlen emberek számára sem lehet kérdéses — legalábbis a nemzetségek, de lehetőleg a faj, sőt esetenként a változat szintjén sem. Feltételeztük azt is, hogy a gyakorlat hatására a XVIII. század folyamán a magyar növénynévhasználat viszonylag letisztult és megállapodott, a különböző nevek jelentése nem volt olyan problematikus, mint az az előző vagy a következő században tapasztalható. Ugyancsak támpontként szolgáltak az azonosításhoz a különböző forrásokból származó jegyzékbe foglalt növénynevek is. 7 Ezeknek a gyakorlati szempontoknak az érvényesítése gyorsította és könnyítette ugyan az azonosítás munkáját, de növelte a félremagyarázások kockázatát is. Éppen ezért azokban az esetekben, amikor szükségesnek éreztük, figyelmeztetésképpen gyakran alkalmazzuk a kérdőjeles értelmezést. Ugyanitt szerepel Ms. 243. jelzettel egy kézirat, „Mathiolus Herbáriumából öszveszedett orvoskönyv". Ugyancsak a marosvásárhelyi példányra hivatkozik Alföldi Rezső (Irodalomtörténeti Közlemények, 1944, 54, 68.) Bencze József Adatok a magyar népi empirikus állatgyógyászathoz c. tanulmányában (Comm. ex Bibi. Hist. Med. Hung. 1967, 42, 37—114.) a Zay-féle Herbáriumnak arra a változatára hivatkozik, melyet Zeyk Domokos a XVIII. század végén íratott le kalendáriumi feljegyzései között és amelyet a rokonság birtokol. Vö. Fazekas i. m. XXX. 6 Az Országos Széchenyi Könyvtárban levő másolatok jelzete Quart. Hung. 1969, 2815. Vö. Fazekas, i. m. V, XXX. 7 Grynaeus Tamás — Papp József: Régi magyar (gyógy)növénynevek 15—17. század. Comm. Hist. Artis Med., Suppl 9—10, 1977, 31—49. lap, valamint az összehasonlító táblázatok.
