Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária

Jancsó nagy kedvvel foglalkozott a maláriával és sajnáljuk, hogy a világirodalom egyik legújabb a maláriával foglalkozó könyve (Bruce-Chwatt és De Zulueta), amely 1980-ban jelent meg [13], teljesen megfeledkezett Jancsóról, aki pedig 24 publikációt írt a maláriáról, egy monográfiát, és egyes munkái franciául és németül is megjelentek. Jancsó jól ismerte a tertiana és quartana maláriát, és felismerte a Pl. praecox (falciparium-ot), vagy ahogy ő írta: a félholdképű alakot. Már akkor is külön fajtának tekintette a ma közismert trópusi maláriát, amely élt és szaporodott Magyarországon. Ismerte, hogy a malária pusztít a trópusi tájakon, és a lakosság is elpusztul, a földek műveletlenül maradnak, az emberek elhalnak és nagy területek lakatlanná válnak. Jancsó rámutatott a comatosus, az apoplectiformis, a choleriformis, a pneumoniaceae és haemorrhagica fajtákra. Lukács részletesen beszámol a paraziták hőigényéről és élettartamáról a különböző hőfokokon, így erről most nem szólunk [45]. Kiemeli Jancsó a vesegyulladást amelyről mostanában maláriás országokban, így Nigériában és Ugandában írnak [49, 50]. Ebben az időben már közegészségügyi adatok állnak rendelkezésünkre. 1873-ban (nem is súlyos endámiás év) Nógrád megyében 138 501 lakosból 11 071 betegszik meg váltólázban, és az akkori adatok szerint 215-en halnak meg [46]. Jancsó szerint Kolozs megyében a Mezőség középső része maláriás, „hallgatag türelemmel" viseli el baját, ez az oka, hogy a virágzó német telepek kihaltak. Nyugaton 24 községből 5 év alatt 114 eset, a középső 40 községből 233 eset és a keleti 44 községből 270 beteg fordult elő [51]. A malária-kutatás akkori problémái közül felmerült a fertőzés egyik formából való átmenetele a másik formába. Jancsó azonban leszögezi, hogy Pl. vivaxból sohasem lesz Pl. praecox (falciparum), a fertőzés egy másik maláriával kezdődik, abban a formában megy végig, kivéve, ha újabb fertőzés nem lép közbe. Beszél az immunitásról, kicsit másképpen, mint ahogy mi ma gondoljuk. Idézi Koch megfigyelését, aki Dempwolffal együtt az 1899—1902-ben malária-expedíciót vezetett Kelet-Afrikába és Új-Guineába [46]. Felismerték a szerzett immunitást mindkét országban : fiatal korban a gyermekek maláriás megbetegedésben szenvednek, és ha túljutnak egy bizonyos életkoron és közben a beteg nem pusztul el, az egyének meggyógyulnak. Vagyis endémiás malária a gyermekkorban fertőzi a betegeket, és aki elszenvedi a fokozatosan gyengülő állapotot, a középső- és felnőtt korban mentes vagy kevéssé érzékeny a maláriával szemben. Mint fentebb láttuk, a magyar Finály ezt mát 1864-ben a magyarországi állapotokról megírta [53]. Mindezek bizonyítják, hogy Jancsó kiváló malária kutató volt, akit talán nyelvi okokból elhagytak a malária felismerését összegező irodalomból. Munkatársai Weszprémi prémy és Rosenberg voltak. Hollaender a malária-betegség elterjedéséről és a járvány jellegéről térképet közöl hazánkról 1907-ben. Ebben megállapítja, hogy hazánkban a Pl. vivax okozza a legtöbb fertőzést [49]. A következő adatokat tételezi fel: 100 maláriás esetben 80 Pl. vivax 11 Pl. maláriáé 8 Pl. praecox (falciparum)+1 vegyes fertőzés. A Pl. praecox (falciparum) esetből 5 súlyos (quotidiana és tertiana), 2 febris continua vagy remittens és 1 gyors lefolyású és halálos. Hollaender a részletes adatok összegyűjtése alapján 1907-ből a 7. sz. ábraként bemutatott térképet közli [49].