Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária
Pár évvel később Mátyás király az igazi reneszánsz uralkodó feleségül kérte a másik nagy család, az Esteiek Beatrix lányát. Beatrice Ravennából került Budára, és igazi pompát és fényűzést akart itt teremteni. Mátyást újabb építkezésekre ösztönözte, ő maga is szerette a tudományokat, minden megjelenésében a pompa és a nagyszerűség uralkodott. Buda pár év alatt fejlődésének egyik csúcspontjára érkezett a nagyszerű építkezésekkel. A magyarok nem nézték ezt jó szemmel, mert sok adót kellett fizetni és az állandó katonáskodás minden idejüket lefoglalta. így írtak róla: „Mátyás... a régi magyarokat ért erkölcsöket elhadná, és hogy a felesége hordozná ötet minden encen-bencenekre és testi gyönyörűségekre. És abból lönne, hogy i/degen nemzetek kitakarítanák az országból mind a pénszt és az aranyat." [28] Mátyás 14 évig élt Beatrixszal, és ez idő alatt nem volt gyermeke. Vajon malarias volt Beatrix is? Erre nagyon nehéz választ adni. Ravenna igazi maláriás vidék volt (bár Velli szerint a középkorban Ravenna és Istria mentesek voltak a váltóláztól). Heltai Krónikájában 1486-ban ezt írja: „Mikoron pedig Mátyás megvette volna Újhelyi [t.i. Bécsújhelyt]... Azonközbe Beatrix asszony megbetegüle, mert negyednapi hideglelésbe esék" [28]. Talán ez is a visszatérő Pl. quartana rohamot jelentette? 1677-ben Bethlen Miklós Önéletírásában ezeket írja: „Szomorú eset lön akkor az én házomnál. A feleségem hallotta volt, hogy negyednapi hideget az égett bortól való részegség meggyógyítja: egy lányon próbálta, succédait; istenfélő jó öreg asszonyára is hasonló hideg esvén, míg estvéli könyörgésen voltunk, ő majd egy itcét apránként megivott, ezt tudták, csak részegség miatt esett el, de guta ütötte meg hat órára, meghala éj jel tájban." [29]. II. Rákóczi Ferenc fejedelmet és történetét mindnyájan ismerjük. Munkájában, az Emlékiratokban 1704-től ezt írja: . Végül megérkeztem Szegedre, és miután körülzárattam, tartós epelázba estem. A nagy fáradságtól estem ebbe a betegségbe, mert hadaimat tanítottam menetelni csatarendbe állni, táborozni... Már nagyon beteg voltam, amikor parancsot adtam a várhoz szorosan hozzáépült város megtámadására. . . betegségem rosszabbodott. De a betegség legyűrt, állandóan égő szomjúsúg gyötört és csak a Tisza vizével olthattam ... Meg kellett várni egy német orvos érkezését. Környezetem intett attól, hogy bevegyem az orvosságait, mert mérgezéstől féltek.. . a biztos bajjal szemben előnyben részesítettem a bizonytalant, annál is inkább, minthogy az a lutheránus orvos már megtelepedett az országban és jól ismertem a háború előtt is. Tekintve, hogy nagyon tapasztalt orvos volt, hamarabb gyógyított meg, mint reméltem." [30] Az orvos Langh Jakab, Nürnbergben végzett, ő intézte Rákóczi hadainak egészségügyét, gyógyszereket hozatott stb. Hirsch könyvében — Handbuch der historisch-geographischen Pathologie (1899) — leírja az európai járványok történetét [31], de nagyon nehéz kibányászni, mi volt a malária és mi nem. Az előző események azt mutatják, hogy akár szegény volt valaki, akár gazdag, egyformán elérte a malária. Pápai Páriz Ferenc 1690-ben Pax Corporis című könyvében ezeket írja: „Mindennapi hideglelés: a gyomorban meggyengült sok nyálas nedvesség." Melegítő eszközöket javasol a gyomor megerősítésére. „Harmadnapi hideglelés: a »bi/is« vagy sárga epe a gyomorban, májban »megbovül«; 7-szer jő az emberre egymás után: megszűnik vagy más nyavalyává válik. A nyavalya nedvesítő és hevítő orvosságokat kíván." A negyednapi hideglelés az emberben termő fekete sárnak „megveszésétől" és felforrásától való. A „nyavalya" Luca napja táján (dec. 13.) „elvégződik" [14]. Pápai Páriz jó megfigyelő, ír a krónikus maláriáról, a téli szünetről, de a betegség kórlényegében még mindig Galenust tekinti megfellebbezhetetlen tekintélynek. Bittner Imre 1847-ben ír a „Bánság poslázairól", amely könyvet saját költségén ad ki. Ismeretes, hogy a Bánátban és Bánságban nagyon sok volt a malária. Ahogy Bittner írja: „A bánsági poslázról literatúránk szinte tökéletesen hiányzik". A posláz egyenlő a
