Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária

Hogy az emberben hogyan és mikor keletkezett a malária, ezt nagyon nehéz biztos adatokkal alátámasztani. Ezer évvel időszámításunk előtt Egyiptomban Denderah feliratai között szerepel az „Aat", amely évente ismétlődő lázat jelent. A lázak ma megmagyarázhatatlannak látszó okokból (vagyis a betegség ismerete nélkül) keletkeztek, és nem lehet kideríteni, hogy ez maláriát jelentett-e [10]. Homérosz Iliász című művében is szerepel egy lázas betegség, amely talán malária is lehetett (i. e. VIEL század) [11]. Hippokratész korszakában (i.e. 460—377) már sejtették,hogymalária is létezik.Híres könyvében — Az emberi természet —, a XVI. fejezetben négyféle láztípust ír le: synochiáslázat,napi lázat, tertiánát és quartánát [10]. A továbbiakban ezt mondja: ősszel, a különböző nyári betegségek mellett fellép a quartana láz és az erratikus láz, a lépfájdalom és a vízkór. Majdnem ugyanebben a korban, i. e. 490 és 430 között Szicíliában a Sclinus lecsapolásával megszabadították a lakosságot az endémiás láztól [12]. Lőrincz Ferenc Magna Graecia pusztulását talán a váltóláz mélyreható pusztításával magyarázza. Augustus századában, az időszámítás szerinti első évszázadban Celsus megpróbálta a maláriás láz klinikai leírását megadni, és megemlítette a perniciosus lázat és a malignus tertiánát vagy Pl. falciparumot. Érdekes azonban, hogy Hippokratész még semmit sem írt erről. A rómaiak gyanították, hogy az álló vizek olyan párolgást bocsájtanak ki, amelyek krónikus lázas megbetegedést okoznak (Varró, Columella, Palladius, Vitruvius [10]). Galenus (131—200) azonban teljesen megváltoztatta a betegség lefolyásáról alkotott képet. Bár leírása megegyezik Hippokratész szövegével, ő tulajdonította a váltóláznak epéből származó eredetét [13]. Sajnos ez nem tűnt el 1400 év múlva sem: még akkor is jelen volt Pápai Páriz Ferenc gondolkozásában [14], A következő századokban a nedvekben keresték a betegség kórokozóját, és csak lassan, az 1800-as években tűnt el ez a szemlélet, majd megjelent az idegrendszer szerepének k idom borítása [15, 16]. Visszatérve a rómaiak és a betegségek kapcsolatára, érdemes a nagy hadmozdulatokat figyelembe venni. Amikor Octavianus, a későbbi Augustus császár, Actiumnál legyőzte Antoniust és Cleopátrát i. e. 31-ben, Octavianus 92 000 katonával és kb. 150 000 tengerésszel rendelkezett [17], Mindenféle gyógyszer nélkül sikerült a nagy hadmozdulatot elvégezni, nem volt fertőző lázas megbetegedés, pedig a Balkán félsziget a későbbi évszázadokban súlyosan maláriásnak bizonyult. A hajózás megnövekedése Afrika és Európa között fokozta a népesség állandó fertőződését. Ekkor történt, hogy i. e. 300, és 100. évben Kis-Ázsiában és 100 évvel később Görögországban a fokozatos eróziók, a folyók áradásai következtében mocsaras síkságok keletkeztek. Különösen megfigyelhető volt ez a partokon, ahol a fákat kivágták a hajózás fejlesztése érdekében. Ennek volt talán köszönhető, hogy a szúnyogok — az Európában élő A. sacharovi és az észak-afrikai A. labranchiae — megtelepedtek a partokon. A Pl. falciparumot a trópusi maláriát, kereskedők, rabszolgák, visszatérő katonák, akik Dél-Kelet-Ázsiából vagy Afrikából jöttek, hozták magukkal, és az A. atroparvus és A. labranchiae „hozzászoktak" a járvány átadásához. Fokozatos és gyors átmenet alakult ki, és mint a történetírók mondják, az i. sz. I—

IL században a malária kezdett súlyos problémává válni (Bruce-Chwatt és de Zulueta [13]). Dél-Spanyolországban, ahol csak 15 km a két part közötti távolság, a széljárás és a hajósok ugyancsak elterjesztették a maláriát az ott élő lakosság körében. Lényegében a malária európai elterjedését a következő események okozták: /. az európai földrész benépesülése; 2. az afrikai és ázsiai partokon, majd Európában kipusztulnak az erdők a tengerpart mentén;