Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Mátyás Pál: Kolozsvári orvosdoktorok a XVI-XVII. század fordulóján (Balásfi Ferenc, Jacobinus Bernád, Hertel János)

Szükség volt, hogy tisztességes életének keresésére valamit vegyen eleibe, ha medicinát tanult, exerceált, vajon mit ártott az teológiának ? Ha fő emberek gyermeki idegen országba vitte és academiákban szerzetté és visszatértében valami költséget nyert vagy marhán vagy egyében, mit vétett azzal a religiónak ? így bizony Szent Pál sem lehetett volna tanító, mert szőnyegszövő volt. Az apostolokban halászok és egyéb keresetbeliek voltak... ".

10 Herepei János, Kolozsvár múltjának kiváló ismerője, a következő adatokat gyűjtötte össze Jakobinus Bernádról: „Kolozsvár városának egykori egy ház fi ai, akik annak idején természetesen az unitárius vallást követték, feljegyezték, hogy 1600. június 22-én a gradual »irashoz Bemard Doctortól vöttünk igen fekete tentat«. Ez az adat érdekesen világít arra a körülményre, hogy a templomi énekeskönyvet milyen sokáig állították elő a középkorban kialakult kézírásos módszer szerint. A megíráshoz szükséges festékek közül az »igen fekete tentá«-nak gubacsból és koromból történő készítése különleges szakértelmet kívánt, ezért előállítása mindig a vegyészkedéssel foglalkozók: orvosdoktorok, patikáriusok vagy alkimisták feladata volt. Ez a körülmény bizonyítja tehát, hogy a megnevezett Bemeid doktor jóllehet teológiát is végzett tudós, mégsem a hittannak vagy bölcsészeinek, hanem az orvostudománynak volt a doktora. Tekintettel arra, hogy ugyanezt a Bernád doktort a városi adószedők összeírásai, mint az Óvárban háztulajdonos »Bemardus Jacobinus«-t emlegetik, e teljesebb nevéből egyszerre világossá lesz előttünk városunk e derék polgárának személye. Jacobinus Bernád legnevezetesebb közszereplése akkor történt, amikor Báthori Zsigmond fejedelem nagybátyja trónjára áhítozván, az 1587. évi lengyel országgyűlésre fényes küldöttséget menesztett, Gyulafi Lestár feljegyzései szerint az augusztus 4-én Varsóban megjelent erdélyiek, Kovacsóczi Farkas kancellár vezetése alatt Komis Gáspár huszti kapitány, Szentpáli János, Gyulafi Lestár fejedelmi titkár, Bogáthi Menyhért, Gyczi Péter, Gracerus Lukács enyedipolgár és Jacobus Bernád kolozsvári orvos voltak. Az utóbbinak mint unitárius vallású férfiúnak, a lengyel unitáriusok rokonszenvének megnyerését szánta feladatául. . . Bernád doktornak különben még egy másik közrendű szereplése is ismeretes^Ugyanis a jezsuitáknak Kolozsvárra történt betelepítése folytán megnyílt jeles iskolájuk ellensúlyozására a városi tanács elhatározta, hogy az Unitárius schola számára jótanítókról fognak gondoskodni. Ezért Jacobinus Bernádot 1588. szeptember 14-én kelt fejedelmi engedélylevéllel útba is indították a tudós férfiú szerződtetésére. 0 előbb Felső Magyarországon járt, majd onnan Lengyelországba ment. Itt találta meg és hozta magával a hollandiai Antwerpen korábbi [iskola] igazgatóját : a jeles Erasmus Jánost, akit itt 1593-ban unitárius plébánusnak választottak. Városunk e derék polgára, BalásiKéscsináló Jakabné édesapja, a XVII. század első éveiben hunyt el az unitárius egyházfiak számadáskönyve szerint: »1602 J. die Octobris. Bemardus Jakobinusnak. Az nagy harangul (harangoztak) háromszor fi. I den 40«. Özvegyét még 1610-ben is említik a városi sáfárok".

11 Costin Fenesan és Gustav Gündisch kolozsvári történészek 1974-ben részleteket közöltek Jacobinus Bernád naptári feljegyzéseiről. A magát 5[ernardus] J[acobinus] 5[irthalbensis]-nek nevező Bernád doktor július 22-én feljegyezte apjának Berethalomban bekövetkezett halálát: „Severinus Jekell, genitor meus, plenus dierum obiit Birthalbini hora 10 Egyháztörténeti adatok. A kolozsvári magyar és szász unitáriusok civakodása 1592-be. Responsio Duor, Saxonum ad obiecta Ungar, nat. Közli Benczédi Gergely. KerMagv, 20, 1885, 90—93. 11 Herepei, Adattár III, 508—512.