Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Guy de Chauliac: Chirurgia magna (Rákóczi Katalin)

mék és elméletek terjesztésében— Leopoldo Marc'Antonio (1725—1813). Kettejük tudományos levelezésének publikálását vállalta a kiadó. Ez azonban csak egy része annak a tervezett kiadványsorozatnak, amely Feiice Fontana életművét hivatott bemutatni. Feiice Fontana ugyanis számos olyan kisebb lélegzetű munkát hagyott hátra, amely eddig még nem jelent meg nyomtatásban, illetve kevéssé ismert a szakirodalomban. Az életmű-kiadás tehát három részre tagolódna: Fontana levelezése, írásai, valamint a róla szóló megemlékezések. A levelezést publikáló kötet 129 levelet tartalmaz. A szerkesztők egy terjedelmes bevezető tanulmányt csatoltak a kötethez, amelyben 12 téma köré csoportosítva a leveleket, rávilágítanak ezek tudománytörténeti jelentőségére és a tárgyalt tudományos tanok és elméletek magyarázatát adják igen szemléletes formában. Nemcsak a bevezető tanulmányt, de a levelezést is bőséges dokumentációval, kiegészítő jegyzetanyaggal látták el a sajtó alá rendezők. A tárgyalt témák közül néhány jelentősebb: az irritabilitás kérdése, a vörös vértestek mikroszkópos vizsgálata, a szem „csatornáinak" felfedezése, a kígyóméregről, a fizikai és természettudományos gyűjtemény szervezése — ezen belül több szó esik a nevezetes viasz-moulage-okról —, a szivárványhártya mozgásáról, az intercostalis idegekről stb. Az összeállítás kiegészítői: a kéziratok lelőhelyjegyzéke, névmutató, képjegyzék, a rövidítések feloldása, valamint a két levelező partner tudományos bibliográfiája. Kapronczay Katalin Guy de Chauliac: Chirurgie, magna. [Reprint d. Ausgabe Lugduni, Estienne, Michael 1585.] Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft 1976. 595 old. Az utóbbi években számos szakdolgozat foglalkozott Guy de Chauliac sebészműveinek értékelésével és adaptációjával német nyelvterületen. E feldolgozásokban a medicina mellett a filológia is képviselteti magát, amely sajátos elemzéseivel, a tartalmi és nyelvi hasonlóságok és különbségek alapján értékeli a műveket. Az 1363-ban befejezett „nagy sebészet" a véres beavatkozás művészetének fontos határköve. A gyökerek az ókori kultúrákba nyúlnak vissza, de már a 12. században Európa talajában is megkapaszkodtak. Művelői voltak Roger Frugardi, Bruno Longoburgo, Wilhelm von Saliceto, Lanfranc és Henri de Mondville, kiknek művei fontos jelzőkövek e fejlődésben. A középkor utolsó mestere és egyben összefoglalója Guy de Chauliac volt. A mű népszerűségét bizonyítja, hogy mintegy 200 éven át tankönyvként használták minden európai országban. Anyaga beleolvadt a szomszédos népek irodalmába, különös gazdagsággal fellelhető a német nyelvű szakirodalomban: Peter von Ulm, Hieronymus Brunschwyg, Hans von Gersdorf sebészkönyvei a legjelentősebbek, de gazdag és szerteágazó a szövegcsalád, melynek felderítése még ma sem tekinthető befejezettnek. A Wissenschaftliche Buchgesellschaft fontos munkát ad a tudományos kutatásnak. Nem az eredeti francia szöveget, hanem Laurent Joubertnek 1585-ből való gondosan megszerkesztett, a félreértésekre okot adó arabizmusoktól megtisztított latin kiadását teszi közzé, anatómiai szószedettel, ami nélkülözhetetlen a középkori terminuszok megértéséhez. Ennek a kiadásnak köszönhette a Chirurgia magna a 200 éves kisugárzását, amely a latin fordítások sorában is a legmagasabb csúcspontot jelenti. A kötet előszavát Gundolf Keil készítette, aki az eddigi kutatás összefoglalására is vállalkozott. Rákóczi Katalin