Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

ADATTÁR - Stirling János: Magyar (gyógy) növénynevek Diószegi Sámuel eddig ismeretlen röpiratában

Ezután a Jelentés ismét Földire hivatkozik. Célszerű ezt a szövegrészt párhuzamba állítani Földi 1793-ban megjelent röpiratának alábbi soraival: „Eggy falu, eggy város eggy vármegye ma igy, vagy amúgy nevez magyarul egy Plántát, más másképpen, hamadik, negyedik ismét másképpen. Vagy még azon eggy Viirmegye, eggy Város, eggy Falu, sőt majd minden közember is mind annyi különb különb féleképpen, s leggyakrabban eggyik sem illendő névén. — Ez a bizonytalanság és zavarodás hasznavehetetlenné teszi többnyire eddig való mind Orvosi mind Gazdasági Könyveinket. .. . a tudatlanok örökös tévelygésben, s bizonytalanságban maradnak. . . .Melly nagy ditsőségére fog az szolgálni nemzetünknek, s nemzeti Nyelvünknek, ha a Deák megjobbított Füv észtudomány után, a mienk lészen a kritikán fundált, és tévedés nélkül való Fünevezés."

10 A Jelentésben ez áll: „Nagy megelégedéssel és gyönyörűséggel tapasztaljuk, hogy a tiszta magyar előadás (Úgymint a mellyben még eddig egy idegen szó sincs) sokkal világosabb és érthetőbb a deák leírásnál. Hanem a nevekben való zűrzavart, mellyről a Földi Kritikája panaszolkodik, el igazítani nehéz dolog. A bitang neveket meg kellett határozni, az alkalmatlanokat ki kellett hagyni, a név nélkül való plántáknak nevet kellett adni, vagy a természeti tzimerekből és más tulajdonságokból, vagy fordítással, vagy lágyitással s azt. Ezt pedig a két Nemes Haza hire nélkül tselekdeni nem akartuk, mert ez ollyan dolog, a mellyhez mindennek, kivált az ahoz értőnek szállója van." Nem ismeretes, mennyire volt tudomásuk a szerzőknek arról, hogy Veszelszki Antal, Csapó József, Benkő József, Grossinger János és Kazinczy Ferenc szintén foglalkoztak a magyar növénynevek rögzítésével. Minthogy a szerzőpáros szakirodalmi felkészültsége és tájékozottsága meglehetősen hiányos volt — ami a Füvészkönyv előszavából azonnal kiderül —: nem valószínű. A Jelentés bevezető részének utolsó részében levő közvetett utalásból kiderül, hogy szerzője Diószegi Sámuel : „Közöljük azért most tsak a 13 első seregekben levő nemi neveinket, ezzel az alázatos kérelemmel, hogy az ahoz értő érdemes hazafi társaink méltóztassanak ezeket rázogatni, bárdolni, változtatni a mint helyesebbnek ítélik; és mind ezek felől, mind más ide tartozó dolgokbem való értelmeket, akár a közönséges Újság levelek által, akár más módon tudtunkra adni. .. .Ha tehát valaki mostanában bennünket Levéllel tudósítani méltóztatik, ez légyen az utasítás: A Debretzeni Re formátum Collegium Seniorának adassék. A Magyar Flóra dolgában. Debretzenben." Elképzelhető, hogy Grossinger, Benkő, Kazinczy és mások el is küldték javaslataikat Debrecenbe, mert a Füvészkönyv tartalmaz olyan neveket, melyek a Jelentés jegyzékében még a korábbi néven szerepelnek. Ezeket a névváltozásokat a táblázat tünteti fel, melynek első két hasábjában szerepelnek a Jelentés nevei, a harmadik hasáb a Magyar füvészkönyv magyar neveit tünteti fel, a negyedik pedig az Orvosi füvészkönyvéit. A szerzők név szerint nem hivatkoznak senkire, sem az előszóban, sem a könyv többi fejezetében. Csapó és Veszelszki itt már nem jöhet szóba, mert a Jelentés megjelenése előtt meghaltak. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy Diószegi az 1813-ban megjelent Orvosi füvészkönyvben hivatkozik Csapó, Kis gyermekek ispotálja, Füves és virágos kert, Orvosló könyv című műveire, illetve Veszelszki, Fa és fűszeres könyvére.

11 10 Földi János: Rövid kritika és rajzolat a magyar füvész tudományról. Megjelent Bétsben A' Magyar Hírmondó íróinak költségével. 1793. 60 p. 11 Diószegi S.: Orvosi Fiivészkönyv i. m. XI.