Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

TANULMÁNYOK - Fazekas Árpád: A magyar nyelvű herbárium irodalomról

eddig ismeretlen bártfai magyar nyelvű nyomtatvánnyal van kolligálva. Sajnálatosan az egyébként kitűnő példányban az eredeti 10 rézmetszetes mellékletből csak 6 maradt meg: ebből 4 megegyezik az akadémiai példányban találhatókkal, kettő azonban eddig ismeretlen volt. Az I. kiadás tartalmazza Beythe István ajánlását is, amely az erősen lutheránus Nyugat-Magyarországon és Szepességben nyilván előmozdította a könyv elterjedését. A címlapon az evangélisták képei, belül még számos kisebb-nagyobb bibliai kép. A 76. levél után beékelt lapon van egy kép, amely a betegének ütőerét tapintó orvost ábrázol. Frankovith Gergely 1588-ban megjelent herbáriumának egyik képe: a beteg ütőerét tapintó orvos (a 76. levél után beékelt lapon) (Borsa feltételezése szerint Frankovithot.) A tulajdonképpeni orvosi rész a 14—39. levelekben van. A többi: imádságok, elmélkedések, szent énekek és sehol meg nem nevezett orvosdoktori ellenségeivel való vitái. Könyve elterjedt lehetett. A címlapon e mondat olvasható: „tizteldaz orvost az sziksegert". Magáról így írt: „Frankovith Gergely noha nem deák, de azért igen szent írást értő doktor isten által és természettudó orvos". Néhány éve él Sopronban, városi orvos. Egy borbélynál kezdte pályáját, s „egy néhány helyen és városban és körülfekvő tartományban szolgált." Senkit sem küldött patikába, saját készítésű gyógyszereket használt. Feltalált egy antidotumot: a „serapium kenyet''-et (kenőt), amely 169 féle alkotórészből állt, ezzel is utalva a gyökerekre: a salernói iskola antidotáriumára [26].