Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
FOLYÓIRATOKBÓL - Die Waage, 1980—1981 (H. Szende Klára)
Leonardo az 1500. év után szívesebben foglalkozik tudományokkal, matematikával, majd anatómiai vizsgálatokat folytat. Marielene Putscher: Reise ins Innere des Körpers (142—150. p.). Leonardo anatómiai rajzait 1486—88-ban készíti, amidőn résztvesz a páviai egyetemen Marcantonio della Torre anatómiai professzor felolvasásain és szekcióin, ahol rajzolhat is. A nagyon finom és halvány, ezüstirónnal rajzolt rajzok mintegy elárulják, hogy rajzolójukat a látottak még zavarják, és azokat nemcsak lerajzolni, de megérteni is akarja. Az illusztrált képen elsődlegesen ábrázolja a jobban ismert végtagokat, ezek között van a situs-kép a mellkas és hasüregről. Kezdetben, a tradíciókhoz híven, a mozgás tanulmányozásából indul ki, de 1486— 1488 között készült stúdiumai mutatják, hogy az aktok rajzainál — bár segítik a mechanikai tanulmányai — az anatómiát is ismeri. Erre utal a korai firenzei időből való, az Ufficiban őrzött festménye, az „Angyali üdvözlet", mely a taglejtés, a mozgás kifejezésének szép példája. Mária az angyal megjelenésekor, könyvéből felpillantva, felegyenesedik, ugyanakkor a kéz is kifejezi az üdvözlés mozdulatát. E természetes mozdulat megrajzolásához azonban nem elegendő az élő ember tanulmányozása, szükséges hozzá az anatómiai tudás is. Az „Utolsó vacsora" (1495—98) festménye nem csak egy meghatározott helyzetben, de egy meghatározott pillanatban is ábrázolja a 12 tanítványt, és egy-egy mozdulat rögzítésével adja meg a lelkiállapotok tökéletes kifejezését. Leonardo hosszabb időn át folytat tanulmányokat, és 1492—94-ig a belső szervekről készít egy sorozatot. 1504—07 körül keletkeznek a szervek térképének pontos ábrázolásai, melyekben javítja előző tévedéseit, de nem az összesét. 1503—04-ből valók firenzei anatómiai rajzai a nőről. Önmaga elmondása szerint mintegy 30 különböző holttestet boncolt. Összegyűjtött művei átölelik az ember teljes anatómiáját. Általános anatómiai tervét 1489ben írásban részletezi, melynek a fogamzástól kell kezdődnie, folytatva a magzat helyzetétől és fejlődésétől a születéséig, és így tovább. 1505-ben hozzá is fog tervének megvalósításához. Számtalan rajzot készít az embriológiával kapcsolatban, nemcsak emberit, de állatit is. Legjelentősebb rajza a gyermek a nyitott anyaméhben. Fontos, hogy már ebben a korban nemcsak megvizsgálta, de meg is értette és ábrázolta a magzati vérkeringés elválását az anyaitól. Nem állt meg holt szervek ábrázolásánál, az élő organizmus összefüggéseit is tanulmányozta. Legnagyszerűbb ábrázolásai a mozgásszervekkel kapcsolatosak. Elégedetlen volt eredményeivel, haláláig javította azokat. Egyetlen végtag sokoldalú lerajzolásával azt akarta elérni, hogy a néző úgy lássa, mintha a kezében forgatná a testrészt. Egy férfi karizmát nyolc helyzetben ábrázolta, a kiinduláshoz viszonyítva 180 fokkal elfogatva. Az 1500. év tavaszán tervbe vett Isonzoszabályozásával kapcsolatosan az emberi belső szervek vízáramlását tanulmányozta. Egyik lapján az emberi vérkeringést a vízkeringéséhez hasonlítja, és leírja, miben látja a különbséget. Leonardo rajzaiban mint eredményt ismeri fel, hogy a víz folyik, a vér is folyik, tehát minden létezőnek a mozgás a közös vonása. A „mindenoldalú Géniusz" a matematika tudományával is kutatta az emberi szerkezet felépítésének titkát, annak arányát és mértékét, melyről Sigrid BraunfelsEsche: Der Mensch als Mass und das Mass des Menschen című (151—159. p.) munkájában ír. „Arány nemcsak a számokban és mértékben található, de a hangokban, súlyokban, időtartamban éppenúgy, mint minden létező hatóerőben" — idézi a cikk Leonardót. Mindezeket rajzaiban, vázlataiban is kifejezi. Egyik vázlatsorozatában a fej arányát, az arc méreteit, másutt kü-