Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Histoire des Sciences Médicales, 1980 (Bánóczy Erika)

és társa, szomorú véget ért: szorult anyagi helyzetében betöréses lopást követett el, s ezért felakasztották. J. Recht man: La brosse a dents et son histoire (1780—1980) (221—226. p.) A fogkefe története. Illusztrációk: a legrégibb ismert fogkefe, Kína 1498; az angol William Addis által megalkotott első modern fogkefe 1790-től; Napóleon fogkeféje, 1805-ből. /. Théodorides: Sebastiano Rivolta (1832—1893) parasitologiste et microbiologiste (227—232. p.). A piemonti állatorvos számos jelentős eredményt ért el az állatgyógyászat és biológia területén, a cikk parazitológiai (növényi és állati paraziták) és mikrobiológiai (tuberkulózis, veszettség) munkásságával foglalkozik. E. G il brin — P. Hillemand: le père Elisée (1753—1817), Premier chirurgien de Louis XVIII (233—240. p.). Elisée atya, eredeti nevén Marie-Vincent Talochon, irgalmas rendi barát, az anatómia professzora Grenoble-ban, Angliába emigrált, ahol az orleáns-i herceget és a régensherceget ápolta. XVIII. Lajos udvari sebésze lett, dietetikusként enyhíteni tudta a király köszvénybántalmait, ugyanakkor gourmandságát is kielégíteni. P. Fontaine-Levent : Prunelle et la bibliothèque de la Faculté de médecine de Montpellier (241—243. p.). No. 3. J. Recht man: Jean-Paul Marat. Ses origines, ses apports a la médecine. Agent secret? (261—270. p.). Marat származása körül vitás álláspontok alakultak ki, többnyire egyetlen komoly életrajzírójának, Gérard Walternek művéből merítve (1933, 1960). Londonban orvosi gyakorlatot folytatott, később az egyik skót egyetemen diplomát is szerzett, Buchan volt egyik ajánlója, szabadkőműves páholyokat látogatott. Mint orvosnak tevékenysége az elektroterápia, az ophthalmológia területén ismeretes, s az orvosi titoktartás tiszteletben tartásával kirívott kortársai közül. A szerző ismerteti a feltevést, mely szerint Marat angol titkosügynök lett volna. R. Jean: Communication sur la correspondance du doctor Gui/lard a sa femme lors du voyage a Sainte-Hélène: Retour des cendre de Napoleon (21 \—276. p.). A Napoleon hamvainak hazaszállításával megbízott hajó orvosa, Dr. Guillard naponta írt levelet a feleségének, jegyzeteiben főleg a hajó illusztris utasaival foglalkozik, leírja a holttest exhumálását és állapotát. Egy hozzászóló felemlíti azt a nézetet, miszerint a Szent Ilonán exhumált holttest egy Vendée-i emberé lett volna. S. Kataye: „Quelle est la différence?" Manuscrit inconnu de Rhazes (281—286. p.). A cikk Rhazes három példányban fennmaradt kéziratával foglalkozik, mely az első könyv, amit teljes egészében a differenciáldiagnosztika témájának szenteltek. J.-Ch. Sournia: Le dossier médical du maréchal Blaise de Monluc (1500—1577) (287—292. p.). Monluc marsall „Kommentárok" c. irataiból nyomon követhetjük hosszú életének patológiai epizódjait. A sebészeti sérülések könnyen azonosíthatók, belgyógyászati problémái már nehezebbek: főként a maláriától és emésztési zavaroktól szenvedett. P.-A. Delaby: Un groupe de brancardiers pendant la bataille de Verdun (293— 304. p.). Egy sebesülthordozó csoport tevékenysége a verduni csatában 1916. május 24. és június 5. között. J. Théodorides: La médecine et les sciences dans les „Notes journalières" du général Foy (305—316. p.). Foy generális (1775—1825) naplójegyzetei értékes dokumentumoknak számítanak az orvos- és tudománytörténet számára. 1820—25 között mint liberális képviselő számos orvossal, tudóssal került kapcsolatba, velük folytatott beszélgetéseit rögzíti naplójában, ítéleteit nagyban befolyásolja beszélgetőpartnereinek politikai állásfoglalása. G. Bert-Bock — L. Premuda — F. Vial — R. Rulliere: Le séjour de William Harvey