Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)

FOLYÓIRATOKBÓL - Curare, 1981—1982 (Grynaeus Tamás)

— mint tekintély — biztosítja a beteget arról, hogy az elmulasztott áldozatot be kell mutatnia, s ez nem szégyelni való, el­maradott dolog. Vagyis arra biztatja, amit tudat alatt amúgy is szeretne megtenni, de a „fehér felettes én" tiltja. így vezeti vissza (ez a Reakkultierung) a biztonságot, vé­delmet adó régi törzsi tradíciókhoz. Holdstock, Len összeveti a dél-afrikai bennszülött gyógyeljárásokat C. Rogers therápiás elveivei-módszereivel és sok meg­döbbentő hasonlóságot talál (a különb­ségek mellett is). Indigenous Healing in South Africa and the Person-Centered Approach of Carl Roger (31—46. p.). DeVoe, Dorsh Marie: An Introduction to Tibetian Folk Medicine (57—63. p.). Tibeti menekülttáborok és falvak öregeitől gyűjtött anyag alapján vázolja a tibeti népi orvoslást, mely lényegesen külön­bözik a —• szintén kevéssé ismert — ha­gyományos, tanúit tibeti orvoslástól. Ez utóbbi gyakorlói az umchi-k (orvos) sok­szor több napi járóföldre laktak, költsé­gesek; inkább csak súlyos és bonyolult betegségekben fordultak hozzájuk. A népi orvoslás igen erős preventív szemlélete mellett (fizikai és szellemi tisztátalanság távoltartása, amulettek) a gyógyításban különböző rituáléknak (névadás, látszat­örökbefogadás, tisztító szertartások, temp­lomban felaggatott rongyok stb.) és diétás előírásoknak van fontos szerepük, míg az umchi-k inkább növényi és ásványi anya­gok főzeteivel kezelnek. Vol. 4, No. 2. Paluch, Adam: The Place of Plants Blessed in Phytotherapeutic Practice in the Polish Countryside (73—76. p.). Irodalmi adatok és saját gyűjtése alapján a Virág­vasárnapján, Húsvétkor, Űrnapján és Nagyboldogasszonykor (a lengyeleknél Herbal Mother of God néven is ismert ünnep!) megszentelt növényfajtákat, hasz­nálatukat és az avval kapcsolatos szólá­sokat-énekeket mutatja be. A növényeket (növényi részeket) megették, teának, fürdő­ként vagy füstölésre használták. A meg­szentelt növényeknek (fajuk sokszor nem is lényeges!) nagyobb gyógyító erőt tulaj­donítanak. Dieck, Alfred Jahn korábbi cikkéhez (Curare 1980, 3, 23—30.) kapcsolódva két németországi mocsár-archeológiai leletet ismertet. (Beschneidung von Frauen und Männern in vor- und frühgeschichtlicher Zeit (77—84. p.). Az egyik (Halverde) kő­korszaki, a másik (Gifhorner Moor) bronz­kori. Mindkettőnél a clitoris, labia minora teljes és a labia maiora részleges eltávolí­tása történt. Szerző feltűnőnek mondja, hogy a többszáz megvizsgált közép-euró­pai mocsári leletből csak e két esetben észlelték e fiatal korban elvégzett, gyógyult műtét nyomait; ezért föltételezi, hogy „importált" jelenségről lehet szó. Ugyanez vonatkozik az Oldenburg és Osnabrück mellett talált bronzkori ill. római császár­kori körülmetélt férfi holttestére is. Flossdorf, Bernhard: Curare — Sondie­rungen zwischen Heilkunst und Tötungs­zwang (93—114. p.). Filozófiai-ismeretelmé­leti jellegű tanulmányában szembeállítja a mechanisztikus (modern) orvoslást az empátiás, mágikus-animisztikus (== primi­tív, vad, „őserdei") orvoslással. Úgy véli, hogy az utóbbinak eddigi kritikái nem nyugosznak kellő szilárd alapon. Hinderung, Paul: Ist der „Medizinmann" ein Divinator, Exorzist, Heilkundiger, He­xendoctor, Kräuterarzt, Kultführer, Ora­kelsteller, Schamane, Seher, Wahrsager, Zauberer? (115—127. p.). A címben fel­tett kérdés végül is megválaszolatlan ma­rad. A tanulmány első felében jellemzi a diagnoszták-therapeuták kategóriáit (előbbi pl. a látó, jós; utóbbi: szertartás­vezető, sámán, varázsló, füves). A tények­hez való ragaszkodása mindjárt annak megállapítására is kényszerít, hogy ezek nem mindig válnak el élesen egymástól, számos átmenet ismeretes. Összefoglalóan „Experten" néven említi őket: az átlag­emberektől adottságaik és kiképzésük kü. lönbözteti meg őket. A mágikus világfel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom