Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 97-99. (Budapest, 1982)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Schadewaldt, Hans: Idiosynkrasie, Anaphylaxie, Allergie, Atopie Opladen, 1981 (Kenéz János) - Schwanitz, H. J.: Die Theorie der praktischen Medizin zu Beginn des 19 Jahrhunderts (Birtalan Győző)
pathológiai modell. E medicina főbb ismérvei: túlspecializáltság, a magasan fejlett műszerezettség, a célzott korrigáló szubsztituáló therápiák. A történész dolga, hogy minden aktualizáló elfogultságtól mentesen felismerje és leírja a nagy távlatokban realizálódott irányzatokat, megállapítsa, hogy melyek voltak e koncepciók erős oldalai, melyek életképességüket igazolták és gyengéi, melyek előbb-utóbb kiváltották a kompenzáló, a megújulást követelő törekvéseket. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a koncepciók további keresésének útja folytatódik. Az orvostudomány koncepcióinak értéke mindig viszonylagos marad. Rotschuh kitűnő, elgondolkoztató műve is erre figyelmeztet. Birtalan Győző Schadewaldt, Hans: Idiosynkrasie, Anaphylaxie, Allergie, Atopie. Ein Beitrag zur Geschichte der Überempfindlichkeitsreaktionen. Opladen, Westdeutscher Verlag, 1981. 48 Ss. A kiadvány Schadewaldtnak az előadását közli, amely a Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften 1980. szept. 24-i ülésén Düsseldorfban hangzott el. Az akadémiának két szekciója van: szellem- és természettudományi, mérnöki-közgazdasági. Az előadás a két szekció együttes ülésén hangzott el. Az előadás maga kb. 20 oldalt, az irodalom (197 munka!) 8 oldalt foglal el, a többi rész a bevezetés, amelyet a közben elhunyt kiváló düsseldorfi klinikus, Grosse-Brockhoff tartott, valamint a vita, amely a terminológia nyelvészeti kérdéseivel is bőven foglalkozott. Az előadó a német orvostörténészek egyik kiválósága, a düsseldorfi orvosi akadémia orvostörténelmi tanszékének professzora, a MOT tiszteletbeli tagja. Allergia címen egy négykötetes művéből már három megjelent. Jelen előadásában elsősorban a fogalmak történelmi fejlődésével, valamint etimológiai kérdésekkel foglalkozik. A 20 oldalas előadás 197 címet tartalmazó bibliográfiája eléggé tanúsítja az előadónak az ismert német alaposságon túlmenő irodalmi tájékozottságát. Amit hiányolni lehet, hogy nincsen periodizáció. Egy magyar szerzőt említ, Preisichet, a gyermekgyógyászt. A magyar olvasó hiányolja Tomcsikot, valamint annak említését; a kézikönyvekben is elismert, hogy az antigen kifejezés egy magyar szerológustól, Dettre Lászlótól származik. Talán még említendő lett volna, hogy Speransky 1935-ben „Grundlagen einer Theorie der Medizin" c. művében annyira elutasította az allergia tanát, hogy még vitára sem tartotta érdemesnek. Napjaink óriási fejlődése az immunoallergia területén azonban nem igazolta Speransky hozzáállását. Az előadás a szerző könyvének elolvasására csábít. Kenéz János Schwanitz, H. J.: Die Theorie der praktischen Medizin zu Beginn des 19. Jahrhunderts. Köln, Pähl Rugenstein Verlag, 1979. 134 Ss. A szerző Hufeland „Journal der practischen Arzneykunde und Wundarzneykunst" c. szaklapjának 1795—1805 között megjelent számait elemzi. Megvizsgálja, milyen klinikai témák érdekelték a 19. századforduló orvosát? Melyek voltak akkoriban a gyakori betegségek? Milyen gyógyeljárásokat alkalmaztak és ezek között milyen újdonságok találhatók?
